„Egy Hétvégi Kiruccanás, Ami Rosszul Sült El: Amikor a Család Hív”
Már szinte örökkévalóságnak tűnt, amióta visszaszámoltam erre a hétvégére. A terv egyszerű volt: egy békés kiruccanás egy hangulatos faházba a Mátrában, távol a városi élet nyüzsgésétől. A párommal gondosan megterveztünk minden részletet, a festői túraútvonalaktól kezdve a csendes estéken át, amelyeket a kandalló mellett töltöttünk volna egy jó könyvvel. Ez lett volna a tökéletes kis menedékünk.
De ahogy mondani szokás, az élet akkor történik, amikor más terveket szövögetsz. Éppen indulni készültünk, amikor a telefonom rezgett egy üzenettel, ami mindent megváltoztatott. A sógornőm, Anna jelentette be váratlan látogatását. A hétvégére érkezett a városba, és szeretett volna találkozni velünk.
A páromra pillantottam, aki már éppen pakolta be a táskáinkat az autóba. „Anna jön hozzánk” – mondtam próbálva megőrizni a hangom nyugalmát. „Velünk akarja tölteni a hétvégét.”
A csalódottság kézzelfogható volt. Mindketten tudtuk, mit jelent ez: a békés kiruccanásunk kicsúszott a kezünkből. De a család az család, és nem utasíthattuk vissza.
Kelletlenül kipakoltuk a táskáinkat és felkészültünk Anna érkezésére. Megérkezett szokásos lelkesedésével, hangja betöltötte kis lakásunk minden sarkát. Az elképzelt hétvégénket gyorsan felváltotta a tevékenységek és zajok forgataga.
Anna két kisgyermekét is magával hozta, akik azonnal játszótérré változtatták a nappalinkat. Játékok hevertek szanaszét, és az egykor csendes tér most nevetéssel és sikolyokkal telt meg. A párommal fáradt pillantásokat váltottunk, tudva, hogy a pihenésre vonatkozó terveink már csak távoli emlékek.
Ahogy teltek az órák, világossá vált, hogy Anna nem tervez hamarosan távozni. Vidám kiáltásokkal mesélte legújabb kalandjait. Gyermekei folyamatos figyelmet igényeltek, bevonva minket játékaikba és csínytevéseikbe.
Szombat estére kimerült voltam. A mátrai faház álomnak tűnt, ami kicsúszott a kezemből. A vágyott békés magány helyett családi drámával és káosszal találtam szembe magam.
Vasárnap reggel kevés pihenést hozott. Anna bejelentette, hogy el szeretne vinni minket egy közeli étterembe reggelizni. A több zaj és tevékenység gondolata megszédített, de nem volt udvarias módja annak, hogy visszautasítsuk.
Ahogy ott ültünk a nyüzsgő étteremben, körülöttünk csörömpölő edényekkel és beszélgetésekkel, nem tudtam nem érezni egy kis vágyakozást az elmaradt hétvége iránt. A hegyek most olyan távolinak tűntek, nyugalmuk ígérete elveszett a családi kötelezettségek zajában.
Amikor Anna végül vasárnap délután elment, lakásunk romokban hevert. Játékok hevertek szanaszét, mosatlan edények tornyosultak a mosogatóban, és az idegeim kimerültek voltak. A párommal csendben ültünk, túl fáradtan ahhoz is, hogy megbeszéljük mi történt.
A hétvége elmúlt, maga után hagyva káoszt és kimerültséget. Ahogy körülnéztem a rendetlenségben, nem tudtam nem érezni egyfajta vereséget. A békés kiruccanásra vonatkozó terveinket családi kötelezettségek térítették el, és nem volt boldog befejezés kilátásban.