Egy Véletlen Találkozás Egy Évtized Múlva: Balázs Bánata Anna Elvesztése Felett

„Balázs, miért nem mondod el, mi történik?” – kérdezte Anna, miközben a konyhaasztalnál ültünk. A hangja remegett, és a szemei könnyekkel voltak tele. Tudtam, hogy nem kerülhetem el a választ, de a szavak nehezen jöttek. Az elmúlt hónapokban egyre később értem haza, és gyakran kihagytam a vacsorát, azt állítva, hogy nem vagyok éhes. Anna azonban nem volt bolond. Érezte, hogy valami nincs rendben.

„Csak a munka miatt van, sok a stressz mostanában” – próbáltam megnyugtatni őt, de tudtam, hogy ez nem elég. Valójában egy régi ismerősöm, Réka lépett vissza az életembe. Egy véletlen találkozás volt a városban, és azóta újra kapcsolatba kerültünk. Réka mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben, de sosem gondoltam volna, hogy ez idáig fajulhat.

Anna azonban nem hagyta annyiban. „Balázs, kérlek, ne hazudj nekem. Érzem, hogy valami más van a háttérben.” A hangja most már határozottabb volt, és tudtam, hogy nem kerülhetem el az igazságot.

„Réka visszatért az életembe” – vallottam be végül. Anna arca elsápadt, és láttam rajta a fájdalmat. „Ez csak egy véletlen találkozás volt, de…” – próbáltam folytatni, de Anna közbevágott.

„És te hagytad, hogy ez idáig fajuljon? Balázs, mi történt velünk?” – kérdezte kétségbeesetten.

Nem tudtam mit mondani. Az elmúlt hetekben Rékával való találkozásaink újra felélesztették bennem azokat az érzéseket, amiket már rég eltemettem. De most itt álltam Annával szemben, és láttam a fájdalmat és csalódást az arcán.

„Nem akartam ezt tenni veled” – mondtam halkan. „De Réka… ő mindig is különleges volt számomra.”

Anna felállt az asztaltól, és könnyeivel küszködve nézett rám. „És én? Én nem vagyok különleges számodra? Az elmúlt tíz év semmit sem jelentett neked?”

A szavai szíven ütöttek. Az elmúlt tíz év alatt Anna volt az életem középpontja. De most úgy tűnt, mintha mindent kockára tettem volna egy régi szerelem miatt.

„Anna, kérlek…” – kezdtem újra, de ő már nem hallgatott meg.

„Nem tudom, hogyan bízhatnék meg benned újra” – mondta végül, majd elfordult és kiment a szobából.

Aznap este egyedül maradtam a konyhában. A csend súlyos volt körülöttem, és csak a saját lélegzetvételem hallatszott. Tudtam, hogy amit tettem, annak következményei lesznek. De vajon helyrehozható-e még valaha is a kapcsolatunk Annával?

Az éjszaka hosszú volt és álmatlan. Annára gondoltam és arra a sok boldog pillanatra, amit együtt töltöttünk. De most mindez veszélybe került egyetlen döntés miatt.

Másnap reggel Anna már nem volt otthon. Egy rövid üzenetet hagyott az asztalon: „Időre van szükségem.” A szavak egyszerűek voltak, de mélyen megérintettek.

Az elkövetkező napokban próbáltam elérni Annát, de ő nem válaszolt a hívásaimra. Az üzeneteim olvasatlanul maradtak. Úgy éreztem magam, mint egy hajótörött egy viharos tengeren.

Egyik este Réka felhívott. „Balázs, találkoznunk kellene” – mondta vidáman.

De most már másképp láttam mindent. „Réka, nem tudom folytatni ezt így” – válaszoltam neki. „Anna fontosabb számomra.”

Réka hallgatott egy pillanatig, majd halkan megszólalt: „Értem. Remélem megtalálod azt, amit keresel.”

Letettem a telefont és tudtam, hogy helyesen döntöttem. De vajon elég lesz-e ez ahhoz, hogy visszaszerezzem Annát?

Az idő teltével Anna végül hajlandó volt találkozni velem. Egy kávézóban ültünk le beszélgetni. Az arca még mindig szomorú volt, de láttam rajta a remény apró szikráját.

„Balázs, szeretném megérteni miért történt ez” – mondta csendesen.

„Nem tudom pontosan megmagyarázni” – válaszoltam őszintén. „De tudom, hogy te vagy az életem szerelme.”

Anna bólintott lassan. „Szeretném hinni neked.”

A beszélgetésünk hosszú volt és fájdalmas, de végül úgy éreztem, mintha egy kis fény gyúlt volna bennünk újra.

Ahogy hazafelé sétáltunk a hideg őszi estén, azon tűnődtem: Vajon képesek leszünk-e újraépíteni azt, amit elvesztettünk? És ha igen, mennyi időbe telik majd? Vajon van-e még esélyünk egy boldog jövőre együtt?