Hatvan gyertya, két élet: Egy születésnap, ami mindent megváltoztatott
– Miért van rajtad az a nyaklánc, Éva? – kérdezte János, miközben a nappali közepén álltunk, körülöttünk a barátok és rokonok nevetgéltek, poharakat koccintottak. A hangja halk volt, de éreztem benne valami feszültséget, amit sosem hallottam korábban. A nyaklánc, amit viseltem, egy régi családi ékszer volt – legalábbis ezt hittem.
Aznap este János hatvanadik születésnapját ünnepeltük. A ház tele volt emberekkel: a testvéreim, a gyerekeink – Anna és Gergő –, a régi barátok, sőt még a szomszédok is átjöttek. A konyhában főtt a gulyásleves, a nappaliban szólt a zene, mindenki jókedvű volt. Én pedig büszkén néztem a férjemet, akivel huszonnyolc éve vagyunk házasok. Azt hittem, mindent tudok róla.
Aztán megjelent egy nő az ajtóban. Magas volt, vékony, sötétbarna haja volt, és egy tizenéves fiú állt mellette. Senkit sem ismertem fel bennük. A nő zavartan mosolygott, majd odalépett hozzám.
– Jó estét kívánok, Éva vagyok – mondta halkan. – Bocsánat, hogy csak így betoppanunk…
János arca elsápadt. A pohár, amit tartott, megremegett a kezében. Anna odasúgta nekem: – Anya, ki ez a nő? – de én csak megráztam a fejem.
A következő pillanatban Éva megszólalt: – János, beszélnünk kellene. Most.
A vendégek zavartan néztek ránk. János szó nélkül kiment a folyosóra Évával és a fiúval. Én utána mentem. Hallottam, ahogy Éva remegő hangon mondja:
– Elég volt a titkolózásból. Dávidnak joga van tudni az apját.
A világ megállt körülöttem. Dávid… apja? János rám nézett, a tekintetében bűntudat és félelem keveredett.
– Magdi… én… sajnálom – suttogta.
Nem értettem semmit. Anna és Gergő is kijöttek utánunk.
– Apa, mi folyik itt? – kérdezte Gergő.
János leült a lépcsőre. A keze remegett.
– Tizenhat éve… – kezdte halkan –, tizenhat éve megismerkedtem Évával egy konferencián Debrecenben. Akkoriban sokat utaztam a munkám miatt…
Éva közbevágott:
– Nem akartuk tönkretenni a családodat. De Dávid most már elég idős ahhoz, hogy tudja az igazat.
A szívem hevesen vert. Minden emlék – az együtt töltött nyarak Balatonon, a karácsonyok, János viccei – hirtelen értelmüket vesztették.
– Tehát van egy másik családod? Egy másik fiad? – kérdeztem rekedt hangon.
János bólintott. Anna sírni kezdett. Gergő ökölbe szorította a kezét.
– Hogy tehetted ezt velünk? – kiáltotta Anna.
A vendégek közben feszülten figyeltek az ajtóból. A születésnapból botrány lett.
Éva csendesen megszólalt:
– Nem akartam bántani senkit. De Dávidnak szüksége van rád, János.
Dávid némán állt ott, zavarodottan nézett ránk. Egy pillanatra megsajnáltam őt – hiszen ő is csak egy áldozat ebben az egészben.
Az este hátralévő része ködbe veszett számomra. A vendégek lassan elszivárogtak, senki nem tudta mit mondjon. Anna bezárkózott a szobájába, Gergő elment sétálni. János némán ült a nappaliban.
Éjjel nem tudtam aludni. Csak ültem az ágy szélén és bámultam a sötétet. Hogyan lehetett ennyi ideig hazudni nekem? Hogyan lehetett kettős életet élni úgy, hogy sosem vettem észre semmit?
Másnap reggel János próbált beszélni velem.
– Magdi… kérlek…
– Mit akarsz mondani? Hogy sajnálod? Hogy szeretsz? Hogy mindez csak egy hiba volt? – kérdeztem keserűen.
– Nem akartam elveszíteni téged… de Dávid is a fiam…
– És mi lesz most? Mit vársz tőlem? Hogy elfogadjam őket? Hogy minden megy tovább úgy, mintha mi sem történt volna?
János csak hallgatott. Láttam rajta, hogy ő sem tudja a választ.
A következő hetekben minden megváltozott. Anna nem beszélt az apjával. Gergő dühös volt mindenkire. Én pedig próbáltam feldolgozni az árulást és újraértelmezni az egész eddigi életemet.
Egy este Dávid felhívott telefonon.
– Sajnálom, hogy így alakult – mondta halkan. – Nem akartam elvenni tőled az apámat…
Elsírtam magam. Rájöttem: nem csak én vagyok áldozat ebben a történetben.
Most itt ülök egy üres lakásban, és azon gondolkodom: vajon lehet-e újrakezdeni ennyi hazugság után? Meg lehet-e bocsátani valaha egy ilyen árulást? Vagy örökre elveszett bennünk valami?
Ti mit tennétek a helyemben? Meg lehet bocsátani egy ilyen titkot? Vagy jobb mindent magunk mögött hagyni?