„A Figyelmetlen Menyasszony: Egy Anya Megérzése Figyelmen Kívül Hagyva”
Amint a fiam, Bence bemutatta nekem a menyasszonyát, Annát, görcsbe rándult a gyomrom. Nem csak az zavart, hogy az első közös vacsoránk alatt szinte végig a telefonjához volt ragadva, vagy hogy alig nézett a szemembe; valami mélyebb dolog volt, egy megérzés, ami azt súgta, hogy nem ő a megfelelő társ számára.
Bence egy társkereső alkalmazáson keresztül ismerte meg Annát, egy modern szerelmi történet, amit próbáltam elfogadni a fenntartásaim ellenére. Ő teljesen elbűvölte Annától, és én támogató akartam lenni. De ahogy figyeltem Anna viselkedését az idő múlásával, az aggodalmaim csak nőttek. Úgy tűnt, jobban érdekli a közösségi média jelenléte, mint hogy valódi kapcsolatot építsen ki a családunkkal vagy akár Bencével.
A családi összejöveteleken Anna gyakran ült a sarokban, telefonját görgetve, időnként kuncogva valamin a képernyőn. A vele folytatott beszélgetések rövidek és felszínesek voltak. Amikor megpróbáltam bevonni őt a jövőbeli terveiről vagy érdeklődési köreiről szóló beszélgetésekbe, válaszai homályosak és elkötelezetlenek voltak. Mintha testben jelen lett volna, de lélekben távol.
Óvatosan megosztottam aggodalmaimat Bencével, remélve, hogy meglátja azt, amit én. „Anya,” sóhajtott Bence, „Anna csak félénk. Majd feloldódik.” De ahogy teltek a hónapok, semmi sem változott. Anna távol maradt, és az én nyugtalanságom csak nőtt.
A lakodalom tervezési fázisa különösen árulkodó volt. Anna kevés érdeklődést mutatott a részletek iránt, a legtöbb döntést Bencére hagyta vagy egyszerűen beleegyezett abba, amit ő javasolt anélkül, hogy sokat hozzátett volna. Mintha csak végigcsinálta volna a dolgokat valódi lelkesedés vagy elkötelezettség nélkül.
Próbáltam neki esélyt adni, remélve, hogy talán csak túlterhelt vagy ideges az új családhoz való csatlakozás miatt. De mélyen belül nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy nem áll készen a házassággal járó felelősségekre.
Ahogy közeledett az esküvő napja, az aggodalmam fokozódott. Tévedni akartam; azt akartam látni, hogy a fiam boldog és valakivel van együtt, aki igazán törődik vele. De az esküvő napján, amikor Anna idegesen tekintgetett körbe és telefonját a csokrába rejtette, összeszorult a szívem.
A ceremónia zökkenőmentesen zajlott le, de üresnek tűnt. A fogadás is hasonló volt—Anna több időt töltött szelfik készítésével és frissítések posztolásával, mint vendégekkel való beszélgetéssel vagy Bencével való pillanatok megosztásával.
Néhány hónappal a házasságuk után kezdtek megmutatkozni a repedések. Bence bevallotta nekem, hogy Anna gyakran távolságtartó és nem érdekli őt közös életük építése. Több időt töltött online, mint vele vagy közös felelősségeikkel foglalkozva. Legrosszabb félelmeim igazolódtak be, amikor Bence egy este felhívott engem csalódott hangon. „Anya,” mondta halkan, „Azt hiszem, elsiettük ezt.”
A házasságuk nem sokkal ezután véget ért. Ez fájdalmas lecke volt Bence számára és keserédes igazolása az én kezdeti megérzéseimnek. Bár azt kívántam volna, hogy másképp alakuljanak a dolgok, reméltem, hogy Bence talál valakit, aki igazán értékeli őt és készen áll arra, hogy közös jövőt építsenek.