Egy magyar asszony, Katalin, éveken át külföldön dolgozott, hogy családjának jobb életet biztosítson. Egy nap véletlenül megtudja, hogy férje otthon más nővel vigasztalódik, miközben fiai mindezt eltitkolják előle. A történet a bizalom, a családi kötelékek és az önfeláldozás fájdalmas kérdéseit járja körül.
Hét hónapja anyám beköltözött hozzánk, és azóta minden megváltozott. A szeretet és kötelesség közötti feszültség, a mindennapi konfliktusok, és a saját családommal való viszonyom próbára teszi az erőmet. Vajon képes vagyok megtalálni az egyensúlyt anya iránti felelősségem és a saját életem között?
Gyerekkoromban anyám elhagyott, és a nagymamámhoz kerültem, akit alig ismertem. Felnőttként mindent megtettem, hogy a férjem édesanyja, Ilona néni elfogadjon, de mindig az előző menyével hasonlított össze. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg a családi elvárásokkal, az önbizalomhiánnyal és a szeretet utáni vággyal.
Tizenegy éves voltam, amikor anyám újra férjhez ment, és a férje miatt el kellett hagynom az otthonomat. Évekig a nagymamámmal éltem, miközben anyám teljesen elfordult tőlem, csak a saját boldogsága érdekelte. Most, felnőttként, amikor anyám segítségre szorul, visszatér az életembe, és nekem döntenem kell: beengedem-e őt az otthonomba, vagy végleg elengedem a múltat?
Mindig is csendes, visszahúzódó ember voltam, aki harminc évig dolgozott könyvtárosként, és egyedül élt egy régi belvárosi lakásban. Egy nap azonban a családom – különösen a nővérem lánya, Dóri – elkezdett más szemmel nézni rám: már nem a nagynénit látták bennem, hanem a lakásomat, a címemet. A történetem arról szól, hogyan próbáltak kihasználni, és hogyan találtam meg végül a saját hangomat a családi játszmák közepette.
58 éves vagyok, Teréznek hívnak. Egy életen át mindenemet a férjemnek és a családomnak adtam, de amikor végre valami apróságot szerettem volna magamnak, önzőnek neveztek. Most először mertem kiállni magamért, és ez mindent megváltoztatott bennem.
Gyerekkorom óta kísért egy név, ami nem az enyém. Egy nap szembesültem a múltammal, amikor egy idegen nő azt állította, hogy ő az anyám. Azóta keresem a választ: ki vagyok én valójában – és mit jelent megbocsátani?
Negyven év barátság után rá kellett jönnöm, hogy Éva sosem volt igazán mellettem, csak addig, amíg hasznára voltam. A közös múlt, a családi ünnepek, a nevetések mind-mind más értelmet nyertek, amikor szembesültem azzal, hogy a kapcsolatunk inkább üzlet volt, mint őszinte barátság. Most, hogy egyedül maradtam, újra kell értelmeznem mindazt, amit a barátságról gondoltam.
Egész életemben takarékoskodtam, hogy biztonságban érezzem magam idős koromra. Egy nap azonban a vejem segítséget kért, és én odaadtam neki minden megtakarításomat – most pedig úgy érzem, elárultak. Vajon hibáztam, amikor a családomat választottam a biztonság helyett?
Hatvanhat éves vagyok, és egész életemben a család volt a mindenem. Eladtam a tágas lakásomat, hogy segítsek a gyerekeimnek, de most, amikor leginkább szükségem lenne rájuk, alig látogatnak meg. Vajon tényleg ennyit ér egy anya áldozata?
Mindig is Anikó volt az életem középpontja. Egyedül neveltem fel, és most, amikor felnőtt, azt mondja, hogy megfojtom a szeretetemmel. Vajon tényleg rossz anya vagyok, vagy csak túl nehezen engedem el?
Évekig mindenkiért éltem, magamért soha. Most, 59 évesen először érzem, milyen az, amikor csak magamra figyelhetek. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg nemet mondani, és miért volt ez a legnehezebb, de legfelszabadítóbb döntésem.
