Fiunk, Mihály, a szemünk fénye volt, aki Budapest szívében nőtt fel. Nagyra értékeltük családi hagyományainkat, különösen a vasárnapi bográcsozásokat. De minden megváltozott, amikor feleségül vett egy egészségtudatos nőt, aki felforgatta világunkat.
Egy csendes magyar kisvárosban egy anya gondozza szeretett rózsakertjét, miközben fia jelenlétére vágyik, aki az ország másik felén él. Ahogy az élet váratlan akadályokat gördít eléjük, mindketten megtanulják, hogy néha a szeretet sem elég ahhoz, hogy áthidalja a távolságot.
A fiam és a felesége külön háztartásban élnek. A fiam hosszú órákat dolgozik, míg a menye otthon marad, hogy gondoskodjon két kisgyermekükről, akik négy és hat évesek. Erőfeszítései ellenére gyakran panaszkodik, hogy túlterhelt és nem tudja kezelni a háztartási feladatokat. Egy váratlan reggeli látogatás rávilágít a mindennapi kihívásaira.
„Három év telt el azóta, hogy a lányom kizárt az életéből. Látom, ahogy a közösségi médiában boldogan él, barátokkal és családdal körülvéve, mégis távol marad tőlem. Anna most sikeres karrierista nő, férjnél van, és van egy kisfia. Mindig hittem abban, hogy ösztönöznöm kell őt a nagyság elérésére, de most már azon tűnődöm, vajon a magas elvárásaim taszították-e el őt…”
Egy nő nehéz döntéssel szembesül, miután elhidegült édesanyja, aki érzelmileg elhanyagolta őt gyermekkorában, pénzügyi segítséget követel. A történet a bűntudat, a kötelesség és a megoldatlan családi traumák témáit járja körül.
A kapcsolatom Zsuzsával mindig is feszült volt. De most olyan szintre emelte a helyzetet, ami már elviselhetetlen. Tamással a középiskolában ismerkedtünk meg. Elkezdünk randizni, majd rájöttünk
Édesanyánk halála után édesapám újraházasodott, és megszületett a féltestvérem, Lili. Ő birtokba vette a családi házat, amely nekem járt volna. Hiába próbáltam visszaszerezni, nem tudtam visszakapni azt, ami jogosan az enyém volt.
Fontolgatom, hogy eladom a házamat, hogy egy nyugdíjas közösségbe költözzek, de nem szeretnék pénzügyi támogatást nyújtani a fiamnak. Úgy hiszem, meg kell tanulnia az önállóságot. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
– „Ötvennyolc évesen sosem gondoltam volna, hogy én leszek a negatív szereplő a lányom életében” – vallja be Linda a testvérének. „Számtalan munkát vállaltam, rengeteg éjszakát nem aludtam, és minden energiámat arra fordítottam, hogy neki meglegyenek azok a lehetőségek, amik nekem sosem voltak, csak azért, hogy most az ő boldogtalanságáért okoljanak…”
Péter a kedvenc karosszékében ült, és a kandallópárkányon lévő megfakult fényképeket nézte. A fia, Dávid, éppen távozott egy feszült beszélgetés után. Dávid ragaszkodott hozzá, hogy Péternek egy idősek otthonába kellene költöznie, mivel a kis külvárosi házukban nincs elég hely. A házban csak két hálószoba volt, az egyiket Péter, a másikat pedig Dávid és családja foglalta el.
Egy kis magyar faluban, Éva élete a családja elvárásai szerint alakult. Úgy nevelték, hogy engedelmes és kötelességtudó legyen, soha nem kérdőjelezte meg az előtte kijelölt utat. Szülei, különösen az apja, úgy hitték, hogy egy rangos oktatás biztosítja majd a jövőjét. De amikor a hűtlenség bekövetkezett, Éva magára maradt egy omladozó házban kisfiával, szembenézve egy komor valósággal, amire sosem számított.
Az apósom elkezdett aláásni engem a családi összejöveteleken, ami tehetetlenné és megalázottá tesz. Tanácsot keresek azoktól, akik hasonló kihívásokkal szembesültek.
