Egy kis magyar faluban, Erzsébet, egy bölcs nagymama, megosztja aggodalmait lányával, Annával és vejével, Péterrel a túlságosan engedékeny nevelési stílusuk miatt. Figyelmezteti őket, hogy ha nem állítanak fel határokat, gyermekeik nehezen fejleszthetik ki az alapvető életkészségeket. Anna és Péter, három gyermek szülei, szembesülnek a szeretet és a fegyelem egyensúlyának kihívásával, de útjuk váratlan fordulatot vesz.
„Egy évtizednyi házasság és két energikus fiú nevelése után az otthon maradó anyák élete messze nem könnyű. Bence kilenc, és Marci hat éves. Az iskolai futamok, a fociedzések és a végtelen mosás között alig van egy pillanatom lélegezni” – osztja meg a 36 éves Anna. 25 éves voltam, amikor megismertem Pétert. A legtöbb barátom már házas volt, és úgy éreztem, lemaradok.
Anyósom beköltözött hozzánk, és most az otthonunk csatatérré vált. Két tinédzserrel és egy házastárssal a feszültség elviselhetetlen. Hogyan találjunk békét, amikor a tér és a türelem is elfogyóban van?
A családi nyaraló egy kedvelt menedékhely volt, amelyet a feleségemmel vásároltunk. Kezdetben örömmel fogadtuk a lányunk férjét a családunkba, de a közelmúlt eseményei árulásként értek.
Ez a történet egy család dinamikáját tárja fel, amely próbálja megőrizni az egységet az élet akadályai közepette. Kiemeli az anya fáradhatatlan erőfeszítéseit, hogy boldoggá tegye gyermekeit, csak hogy szembesüljön egy váratlan fordulattal, amely maradandó hatást gyakorol életükre.
Amikor egy festői kertvárosba költöztünk, azt hittük, megtaláltuk az örök otthonunkat. Nem sejtettük, hogy a keresett nyugalmat szomszédaink könyörtelen káosza fogja szétzúzni. Az egykor békés menedékünk harctérré változott, és a rendőrség mindennapos jelenlétté vált életünkben.
Valaha hosszú telefonbeszélgetéseken és hétvégi találkozókon osztottuk meg irodalom iránti szeretetünket. De az elmúlt évben eltűnt az életemből. „El vagyok havazva a munkával, talán legközelebb,” volt az állandó válasza.
Annak ellenére, hogy mindent megtettünk, Anna és én folyamatos kihívásokkal szembesültünk, miközben egy virágzó vállalkozást próbáltunk építeni. Ahogy küzdöttünk álmaink életben tartásáért, nagybátyánk megtévesztő pletykái összetörték reményeinket és megosztották családunkat. Keserűen tanultuk meg, hogy nem minden történet végződik boldogan.
Nemrégiben a férjem, Péter, felzaklatott azzal, hogy közölte, nem kapja meg az éves bónuszát. Később kiderült, hogy ezt a pénzt az exfelesége házának hitelére fordította. Péter évekkel ezelőtt vált el az exétől. Nem érdekelt, miért váltak el, vagy milyen kapcsolatban vannak most. Csak azt tudom, hogy
Nemrég a nővérem mesélt egy beszélgetésről, amit a férjével folytatott. Mindig is csodáltam az erős kapcsolatukat, de még a legszorosabb kapcsolatokban is szükség van határokra. Ez a történet körülbelül három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a férje egy „kölcsönt” kért egy ígéretes befektetéshez.
Egy tragikus esemény Budapesten, a Városligetben sokkolta a közösséget. Az események után egy hűséges kutya a kitartás szimbólumává vált, bár a történet szomorú fordulatot vett.
Minden családi összejövetel úgy tűnik, hogy a nővérem körül forog, aki közelít az ötvenhez és még mindig egyedülálló. Apánk úgy tesz, mintha nem lenne befolyása a döntéseire, mégis nagy hatással van rá. Amikor megpróbálom megbeszélni vele, eltereli a beszélgetést. A nővérem, Anna, nyolc évvel idősebb nálam.
