Anyám, Katalin, 60 évesen úgy döntött, hogy elhagyja a családunkat, ezzel döbbenetet okozva apámnak, Péternek, és nekem, a 32 éves lányuknak, Annának. Mindig azt hittem, hogy a szüleim elválaszthatatlanok, amíg anyám, egy élettel teli nő, be nem jelentette, hogy új fejezetet kezd nélkülünk. Így változott meg örökre a családunk.
58 évesen visszatekintek azokra a döntésekre, amelyek ahhoz vezettek, hogy elhagytam a fiamat, amikor még csak 10 éves volt. Budapesten élve szembesültem a kemény valósággal, miután a férjem mindent hátrahagyva elhagyott minket. Küzdve a megélhetésért, meghoztam egy döntést, amely a mai napig kísért.
Egy közelmúltbeli incidens egy belföldi járaton arra késztette a Közlekedési Hatóságot, hogy jelentős bírságokat javasoljon egy utas ellen, aki zavart okozott és veszélyeztette utastársait.
Mindig hittem abban, hogy a családi kötelékek bármilyen kihívást kibírnak. 58 évesen azt gondoltam, hogy a családtagok iránti szeretet természetesen kiterjed azokra is, akiket ők szeretnek. Azonban egy nemrégiben eltöltött hétvége a családi hétvégi házunkban feltárt egy csendes szakadékot köztem és a menyem között, ami bizonytalanná tett abban, hogyan javíthatnám meg a kapcsolatunkat.
Lányunk 21 évesen ment férjhez, ami meglepetésként ért minket. Mindig is úgy képzeltük, hogy előbb befejezi tanulmányait és karriert épít, mielőtt családot alapít. Az élet azonban másképp alakult, és most minket okolnak ő és a férje anyagi nehézségeikért.
Csak néhányszor találkoztam az anyósommal, Katalinnal, mielőtt a dolgok megváltoztak volna – egyszer egy karácsonyi vacsorán és aztán az esküvőnkön. Katalin a legfiatalabb lányával, Emesével és családjával él Budapesten. Kezdetben mindenki melegen fogadott, és boldog voltam, hogy a férjem, Péter családjának része lehetek. Azonban, amikor megszületett a lányunk, Lili, minden rosszra fordult.
Emmával egy helyi jótékonysági rendezvényen találkoztam. Ő egész életében a pezsgő város lakója volt, egy bájos sorházban élt. Kapcsolatunk gyorsan fejlődött, és hamarosan hozzá költöztem. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes vagyok.
Azt hittem, hogy a családi kötelékünk erős. Az anyósommal, Évával, békés kapcsolatot ápoltunk, tele kölcsönös tisztelettel és megértéssel. De minden megváltozott, amikor ragaszkodott hozzá, hogy költözzünk közelebb a fiához egy másik városba.
Egy apa szívből jövő próbálkozása, hogy támogassa lányát: tetoválást készíttet, amely a lánya anyajegyét ábrázolja. Azonban az erőfeszítései ellenére a társadalmi nyomás és előítéletek kihívást jelentenek, így a családnak egy olyan világban kell boldogulnia, amely nem mindig elfogadó.
„Hogyan fogsz ezzel megbirkózni? Csak elfogadod?” – kérdezi Éva. „Kettős érzéseim vannak,” vallja be Nóra. „Egy részem dühös, de egy másik rész…”
Mint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem kiváló végzőse, azt hittem, hogy mindent tudok az életről. De amikor a lányom ártatlanul ‘Anyának’ hívta a nénikéjét, egy olyan családi konfliktust indított el, amire senki sem számított, és amely megviselte kapcsolatainkat.
Néhány nappal azután, hogy fiam, András, megosztotta velem a házasságával kapcsolatos aggodalmait, felesége, Emese, azzal vádolt meg, hogy beleavatkozom az ügyeikbe. Nem volt felkészülve az őszinte válaszomra. Csendes életet élek, kertemet ápolom és egy kis nyaralásra spórolok, mivel inkább a természetben találok vigaszt, mint a technológiában.
