Anyukám egész életében a nyugdíjazásra várt. Több mint harminc évet dolgozott ugyanannál a cégnél, és arról álmodott, hogy végre pihenhet. Elképzelte, hogy kertészkedik, kötöget, hosszú sétákat tesz, és barátaival kirándul. De most, hogy nyugdíjas, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervezte. És mivel két kisgyerekről kell gondoskodnom, teljesen kimerültem.
Az ő neve Péter. Keményen dolgozik és jól keres. Nagyszerűen érzem magam mellette! Azt javasolta, költözzünk össze. De hova tegyem apámat? Nos, tudod
Tegnap este nyolc körül értek haza, miközben mi vacsoráztunk. Beléptek, röviden köszöntek, és amikor felajánlottam, hogy osszuk meg velük az ételünket, visszautasították és bezárkóztak.
Az anyám mindig azt mondja, hogy egy anyós mindig a lánya gyermekeit fogja előnyben részesíteni a fia gyermekeivel szemben. Szerintem csak azért mondja ezt, hogy jobban érezzem magam. Próbál meggyőzni arról, hogy
Kezdetben Anna és a férje, Péter költöztek hozzánk. Egy tágas és gyönyörű három hálószobás házunk volt, amely bőven elég helyet biztosított mindannyiunk számára.
Egy látszólag tökéletes családban nőttem fel, ahol a szüleim engem és az öcsémet, Pétert neveltek. Kiváló oktatást biztosítottak számunkra, és mindig a kölcsönös tisztelet példaképei voltak. Azonban a dolgok sötét fordulatot vettek, amikor anyukám beleegyezett a válásba, de nem volt hajlandó megosztani a vagyonukat.
Az egyetemi éveink alatt találkoztam a férjemmel, és azt hittem, megtaláltam a lelki társam. Péter figyelmes és szerető volt, és a kapcsolatunk tökéletesnek tűnt. Az egyetem után megkérte a kezem, de úgy döntöttünk, hogy elhalasztjuk az esküvőt, hogy előbb megalapozzuk a karrierünket. 26 éves voltam, amikor végül összeházasodtunk. Most, 50 évesen, egyedül kell boldogulnom az életben.
– Amikor új randira mész, kérdezd meg a férfit az exéről. A kulcs az, hogy ne szakítsd félbe, csak hallgasd meg! Hidd el, gyorsan képet kapsz arról, ki is ő valójában.
Egy étteremben foglaltunk asztalt, hogy a szüleinkkel ünnepeljünk, de nem tervezzük, hogy mást is meghívunk. Annak ellenére, hogy a szüleim régóta elváltak, nem hívom meg őket.
Három éve házasodtunk össze, és most a lányunk 18 hónapos. Alig kommunikálunk – a férjemnek megvan a saját élete, nekem pedig az enyém. Bár régen közel álltunk egymáshoz, a dolgok drasztikusan megváltoztak.
