Váratlan viharok idején a csend ereje lehet az iránytűnk. 18 év után Péterrel az életünk idillinek tűnt. Két fiunk boldogult, és otthonunkat nevetés töltötte meg. De egy este minden megváltozott, és eszembe jutott a nagymamám bölcsessége.
Mindig azt hittem, hogy a családom állandó társaságom lesz az időskoromban. Csak néhány kilométerre élünk egymástól, sosem gondoltam volna, hogy ennyire egyedül fogom érezni magam. Annak ellenére, hogy próbáltam kapcsolatban maradni, a köztünk lévő távolság egyre nőtt, és magányosan kellett szembenéznem az öregkorral.
60 évesen azt hittem, hogy magabiztosan lépek életem új fejezetébe. Újra rátaláltam a szerelemre, kényelmes otthont teremtettem, és biztos jövőt láttam magam előtt. Azonban lányom váratlan reakciója az új kapcsolatomra elgondolkodtatott a választott utamon.
Miután megszerveztünk egy pazar esküvőt a fiunknak, csalódottságát fejezte ki a szerény ajándék miatt, amit adtunk neki. Szülőként többet várt tőlünk. Azonban elfelejtette, hogy mi finanszíroztuk az egész eseményt. A menyasszonya csak a jegygyűrűkhöz járult hozzá, és a szülei nem voltak hajlandóak segíteni.
Egy szülő küzd azzal az érzelmi teherrel, amit felnőtt gyermekének és házastársának nyújtott folyamatos támogatás okoz, akik látszólag közömbösek a kapott segítséggel szemben.
Nehéz helyzetben vagyok. Úgy tűnik, a családom jobban érdeklődik a lakásom iránt, mint az én jólétem iránt. Próbáltam biztosítani a jövőmet, de nem vagyok biztos a következő lépésekben. Útmutatásra van szükségem, hogyan kezeljem ezt a nyugtalanító helyzetet.
Az apám mindig azt hitte, hogy a siker a címekben és diplomákban mérhető. Amikor Emese bemutatta az új barátját, váratlan ellenállással találta szemben magát a családjától.
Három évvel ezelőtt a 29 éves Anna és férje jelentős összeget kölcsönöztek a férj szüleinek. A döntést szeretetből és bizalomból hozták meg, de ahogy telt az idő, a vissza nem fizetett adósság kezdte megterhelni a kapcsolatukat. Most Anna dilemmával szembesül, amikor a férje azt javasolja, hogy engedjék el az adósságot.
Az élet néha olyan utakra terel minket, amelyeket sosem terveztünk bejárni. Egy házasságban találtam magam, amelyet nem a szerelem, hanem a szükség hozott létre. Emesével egy közös barátunk esküvőjén találkoztunk, röviden összekapcsolódtunk, majd külön utakon folytattuk. Hónapokkal később egy váratlan valósággal szembesültünk – terhes volt. Vonakodásunk ellenére a családi nyomás kevés választási lehetőséget hagyott nekünk.
Az apósom ragaszkodik ahhoz, hogy mióta összeházasodtunk Annával, távolságtartó és hálátlan lett. Én azonban másképp látom.
Kezdjük a legfontosabbal. Beleszerettem a legjobb barátnőm férjébe. A helyzet ennél bonyolultabb volt, de lényegében erről van szó. Bármit is mondanak mások, nem bánom. Szükséges volt, mert ő tönkretette a házasságát és annak a férfinak az életét, akit szerettem. Véleményem szerint némi hálát érdemlek. Tamás és Anna egy egyetemi bulin találkoztak.
Hogyan kezeljük azt a kényes helyzetet, amikor a jó szándékú nagymama gyakori látogatásai több stresszt okoznak, mint megkönnyebbülést.
