Emmával egy helyi jótékonysági rendezvényen találkoztam. Ő egész életében a pezsgő város lakója volt, egy bájos sorházban élt. Kapcsolatunk gyorsan fejlődött, és hamarosan hozzá költöztem. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes vagyok.
Egyedülálló apaként két lányt nevelek egy szűkös, kétszobás lakásban, és alig tudom megteremteni a megélhetést. Most a nagyobbik lányom ki akar lépni az egyetemről, és beköltöztetné a párját a már így is zsúfolt otthonunkba. Bár a nővérem néha segít, a helyzet egyre nyomasztóbb.
Csendben ültünk, mindketten próbáltuk feldolgozni az életünkben hirtelen keletkezett űrt. A fiamat elhagyta a barátnője, engem pedig a párom. Egyikük sem volt elég tisztességes ahhoz, hogy szembenézzen velünk. Egy egyszerű üzenet vetett véget a 15 éves kapcsolatomnak. A fiam semmit sem kapott, csak csendet. Egyedül kellett összeszednünk a darabokat.
Azt hiszi, hogy tudja, mi a legjobb nekem! Úgy véli, irányíthatja a jövőmet! Szavai frusztráltan és összezavarodva hagytak. Nemrégiben Márk kijelentette, hogy abba kell hagynom az álmok kergetését, és el kell kezdenem pénzt keresni.
Második házassági évfordulónkat szerettük volna megünnepelni, ezért én, Anna, egy meghitt estét terveztem otthon a férjemmel, Péterrel. Egy olyan estét képzeltem el, amely tele van nevetéssel, szeretettel és egy különleges ajándékkal, hogy megemlékezzünk az alkalomról. Azonban Péter húgának, Zsófinak a váratlan érkezése, akivel feszült a viszonyom, feszültté tette az estét. Ez a történet bemutatja, hogyan fordult váratlan irányba az évfordulós ünneplésünk, és hagyott bennünket megoldatlan érzelmekkel.
Emília mindig is a háztartásuk hátterében álló erő volt, aki egyensúlyozott a munka, a család és a végtelen teendők listája között. Férje, Márk, azonban sosem értette meg teljesen napi erőfeszítéseit. Egy nap, amikor Márk félvállról tett megjegyzést egy egyszerű bevásárlólistáról, Emília elérte a tűréshatárát. Elhatározta, hogy megmutatja neki, milyen az ő cipőjében járni.
Egyedül neveltem fel a lányomat, miután az apja elhagyott minket, amikor még csak kisgyermek volt. Egy kényelmes, két hálószobás lakásban éltünk, és mindent megtettem, hogy soha ne szenvedjen hiányt semmiben. Mindig biztosított róla, hogy könnyebbé teszi az életemet, amint önálló lesz. Végül elköltözött, megtalálta a szerelmet, és anyagilag támogatott engem anélkül, hogy a párja tudott volna róla. De most minden rosszabbra fordult.
„Miért nem hagyja abba a sírást?” kérdezi az apósom, György. „Fogzik, és nem sokat tehetek ellene,” válaszolom, érezve a kimerültség súlyát. „Ezt már nem bírom tovább. Hagyd abba, vagy elmegyek!” jelenti ki György. Ez egy olyan nap története, amely a családot a határaikig feszítette, feltárva az apa, a lánya és a nagyapa közötti törékeny kötelékeket.
Lányunk házassága örömet hozott a családunkba, de férje elkötelezettségének hiánya a családi vállalkozásunk iránt hamarosan olyan szakadékot tárt fel, amelyet nem lehetett helyrehozni.
Anyám folyamatosan bűntudatot kelt bennem, amiért nem tudom vele tölteni az összes időmet. Sír a telefonban és rendkívül zaklatott lesz, amikor nem tudok minden pillanatban mellette lenni. 32 éves vagyok, hat éve házas, és két gyermek édesanyja. Természetesen a legtöbb időm elfoglalt. A legkisebb gyermekem még nem jár bölcsődébe, és az életem egy felelősségekkel teli forgatag.
