Gyerekkorától kezdve mindent megtettem, hogy a lányomnak saját otthona legyen. Éveken át dolgoztam, spóroltam, majd felújítottam és berendeztem neki egy lakást. Most, hogy a veje el akarja adni ezt a lakást, szembesülnöm kell azzal, hogy minden áldozatom semmit sem ér számára.
Egyetlen jószándékú tett, egy fürdőszoba kitakarítása, váratlan családi vihart kavar. A menyem, Ella haragja szembesít saját határaimmal és azzal, hogy a szeretet néha félreérthető. Vajon képesek vagyunk megtalálni az egyensúlyt a segítés és a beavatkozás között?
Egy átlagos délutánnak indult, amikor a legjobb barátnőm, Mária, meglátogatott a kisfiával. Egyetlen óvatlan pillanat elég volt, hogy minden, amit eddig biztosnak hittem, darabokra hulljon. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg a bűntudattal, a felelősséggel és azzal, hogy vajon helyrehozható-e még valaha az, ami elromlott.
Egy magyar asszony, Katalin, éveken át külföldön dolgozott, hogy családjának jobb életet biztosítson. Egy nap véletlenül megtudja, hogy férje otthon más nővel vigasztalódik, miközben fiai mindezt eltitkolják előle. A történet a bizalom, a családi kötelékek és az önfeláldozás fájdalmas kérdéseit járja körül.
Férjem halála után a kertem és a családom lettek a menedékem, de amikor az unokám, Samu, beköltözött hozzám egy nyárra, minden megváltozott. A generációs különbségek, elhallgatott titkok és régi sebek felszínre törtek, miközben mindketten próbáltuk megtalálni a közös hangot a virágok és zöldségek között. Ez a nyár nemcsak a kertem, hanem a családunk életét is gyökeresen megváltoztatta.
Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott: újszülött kislányom, Zsófi, a karjaimban maradt mozdulatlanul. Ez az éjszaka próbára tette a hitemet, a házasságomat és a családi múltunkat. Történetem a fájdalomról, a reményről és arról szól, hogy vajon képesek vagyunk-e valaha megbocsátani a sorsnak.
A férjem, Gábor halála után, miközben a temetését szerveztem, olyan titkokra bukkantam, amelyek mindent megkérdőjeleztek, amit róla tudtam. A gyász mellett a csalódás és a düh is felemésztett, ahogy egyre mélyebbre ástam a múltjában. Vajon tényleg ismertem azt az embert, akivel húsz évig éltem?
Évekig spóroltam, hogy méltó sírkövet állíthassak a fiamnak, Gábornak. Egy nap azonban a temetőben döbbenten láttam, hogy a sírkő eltűnt. Az igazság, amit végül megtudtam, nemcsak engem, hanem az egész falut megrázta.
Egy családi vacsora alkalmával szembesültem azzal, mennyire különböző módon támogatnak minket a szüleink. A férjem, Gábor, először értette meg igazán, hogy az én szüleim, Ilona és László, nem pénzzel, hanem törődéssel és szeretettel segítenek. Ez a felismerés nemcsak a házasságunkat, hanem a családjaink közötti kapcsolatot is örökre megváltoztatta.
Két év telt el, mióta elveszítettem a fiamat, Gábort. Azóta a menye, Dóri, mintha a lányom lenne, együtt próbáljuk túlélni a mindennapokat. Egy húsvéti készülődés közben, egy apró hiányosság miatt, újra felszakadtak a sebek, és szembesülnöm kellett azzal, hogy a gyász sosem múlik el igazán.
Gyermekem, Márk, hároméves volt, mikor az apja elhagyott minket. Később én is elmentem külföldre dolgozni, hogy eltartsam őt, de ezzel magára hagytam. Most, évek múltán, hazatértem, hogy bocsánatot kérjek – de Márk már nem az a kisfiú, akit magam mögött hagytam.
Egy viharos éjszakán a sógornőm, Dóra, két síró gyerekkel állított be hozzám, menedéket kérve. Az események láncolata felidézte bennem saját gyerekkorom fájdalmait: apám elhagyott minket, anyám pedig évekig reménykedett a visszatérésében, miközben mi nélkülöztünk. Most, felnőttként, nekem kellett döntenem, hogyan segítek Dórának és a családunknak, miközben a múlt sebei újra felszakadtak.
