48 évesen Erzsébet visszatekint az életére, és rájön, hogy a családjáért hozott áldozatok üressé és magányossá tették. Szükségből házasodott, nem szerelemből, és életét férjének, Kolosnak és gyermekeiknek, Máriának és Ádámnak szentelte. Most, hogy a gyerekek felnőttek és Kolos elhagyta őt egy fiatalabb nőért, Erzsébet próbálja megtalálni helyét egy világban, amely nélküle haladt tovább.