Évekig tartó mellőzöttség után egy anya eléri a tűréshatárát. A magány és elhanyagoltság közepette drasztikus lépésre szánja el magát: azzal fenyegetőzik, hogy eladja otthonát és ingóságait, hogy biztosítsa helyét egy nyugdíjas otthonban. Áldozatai ellenére segélykérése válasz nélkül marad, így nehéz döntést kell hoznia.
40 évesen még mindig az apámmal élek, aki túlságosan gondoskodó. Vágyom a függetlenségre és egy saját életre, de a bűntudat, hogy egyedül hagyom őt, megakadályoz abban, hogy elérjem az álmaimat. Bár szeretnék családot alapítani és hétvégéket a barátaimmal tölteni, minden szabadidőmet vele töltöm, félve attól, hogy csalódást okozok neki. Az egész életemet az ő házában töltöttem, és úgy érzem, lehetetlen kitörni.
Felnőttként anyám szeretete inkább börtönnek tűnt, mint vigasznak. Állandó jelenléte életem minden területén fojtogató és tehetetlenséget okozó érzést hagyott maga után. A ruháim kiválasztásától a társasági életem irányításáig túlságos gondoskodása elnyomta saját vágyaimat és döntéseimet. Ez a történet arról, hogyan vált jó szándékú gondoskodása az önállóságom akadályává.
Tanácsot keresek, hogyan kezeljem anyósom közömbösségét. Annak ellenére, hogy csak néhány utcányira lakik, közel egy éve nem látta az unokáit. Nem hív, és nem ismeri el a létezésüket. Nem várom el, hogy állandóan jelen legyen, de a teljes hiánya fájdalmas. Miért döntött úgy, hogy eltávolodik tőlük?
Évekig próbáltam szoros kapcsolatot ápolni a fiammal, Péterrel, de végül kívülállóként találtam magam. Nem válaszolt a hívásaimra, és kétségbeesésemben a párjához, Annához fordultam. Amit felfedeztem, mindent megkérdőjelezett, amit a kapcsolatunkról hittem.
A magyarországi kisvárosi élet szívében, Anna és Péter házassága a csendes kétségbeesés példája, amely a látszólag tökéletes élet felszíne alatt lappanghat. Péter, a merev elvek és hagyományos értékek embere, úgy véli, hogy a nő helye otthon van, így Anna kénytelen szembenézni beteljesületlen álmaival és a kimondatlan elvárások súlyával. Ez a történet feltárja azokat a csendes küzdelmeket és érzelmi űröket, amelyek meghatározzák kapcsolatukat.
A családi dinamika kezelése kihívást jelenthet, különösen akkor, amikor egy szülő új utat választ, amely látszólag hátrahagyja szeretteit. Emesének, édesapja újraházasodása olyan szakadást okozott, amelyet lehetetlennek érez helyrehozni.
A csendes magyarországi kisvárosban egy nő meséli el házasságának lassú széthullását. Férje, aki egykor figyelmes és szerető volt, egyre inkább belemerült a munkájába, magára hagyva őt elszigetelten és jelentéktelenül érezve. Ez a megható történet arról, hogyan hervadt el kapcsolatuk a kommunikáció és törődés hiányában.
Csendben ültünk, mindketten próbáltuk feldolgozni az életünkben hirtelen keletkezett űrt. A fiamat elhagyta a barátnője, engem pedig a párom. Egyikük sem volt elég tisztességes ahhoz, hogy szembenézzen velünk. Egy egyszerű üzenet vetett véget a 15 éves kapcsolatomnak. A fiam semmit sem kapott, csak csendet. Egyedül kellett összeszednünk a darabokat.
Egyedül neveltem fel a lányomat, miután az apja elhagyott minket, amikor még csak kisgyermek volt. Egy kényelmes, két hálószobás lakásban éltünk, és mindent megtettem, hogy soha ne szenvedjen hiányt semmiben. Mindig biztosított róla, hogy könnyebbé teszi az életemet, amint önálló lesz. Végül elköltözött, megtalálta a szerelmet, és anyagilag támogatott engem anélkül, hogy a párja tudott volna róla. De most minden rosszabbra fordult.
Fiatalabb öccse árnyékában felnőve mindig második választásnak érezte magát. Miközben szülei szeretettel és figyelemmel halmozták el őt, ő a mellőzöttség és elszigeteltség érzésével küzdött.
Miután megszabadult az irányító anyja szorításából, Emma egy érzelemmentes házasságban találja magát csapdába esve. Útmutatást keres, hogyan birkózzon meg új valóságával.
