Férjem, Péter, megmagyarázhatatlanul összeveszett a családommal, ami teljes elhidegüléshez vezetett. Bár egyébként boldogan élünk együtt, ez a viszály árnyékot vet a házasságunkra.
Nyolc éve vagyunk házasok a feleségemmel, és két fiatal gyermekünk van. Házasságunk során számos kihívással szembesültünk, beleértve a pénzügyi nehézségeket, a karrierváltásokat és a szülői stresszt. Ezek ellenére boldogságot találtunk kis családunkban, amíg a feleségem édesanyja úgy nem döntött, hogy határozatlan időre hozzánk költözik. Egy kis, két hálószobás házban élünk, és attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett, a feszültségek növekedni kezdtek.
Márk sosem értette felesége frusztrációját, amíg saját bőrén nem tapasztalta meg. Apja, aki általában még azelőtt távozott, hogy Márk hazaért volna a munkából, gyakori vendéggé vált Márk szabadnapjain. Minden este Tamás váratlanul beugrott, megzavarva a napi rutinjukat. Hétvégén pedig még gyakrabban látogatott el hozzájuk.
Nemrégiben a férjem, Péter, felzaklatott azzal, hogy közölte, nem kapja meg az éves bónuszát. Később kiderült, hogy ezt a pénzt az exfelesége házának hitelére fordította. Péter évekkel ezelőtt vált el az exétől. Nem érdekelt, miért váltak el, vagy milyen kapcsolatban vannak most. Csak azt tudom, hogy
Gyerekkoromban mindig azt hittem, hogy a szerelem minden kapcsolat alapköve, és minden más másodlagos. Fiatalon mentem férjhez, még az egyetemen. A férjem, Péter, szintén hallgató volt. Nem származott gazdag családból, de nekem volt egy saját lakásom, amit a nagymamám hagyott rám. Mélyen szerettem Pétert, és semmi más nem számított.
