Hatvanhat éves vagyok, és egész életemben a család volt a mindenem. Eladtam a tágas lakásomat, hogy segítsek a gyerekeimnek, de most, amikor leginkább szükségem lenne rájuk, alig látogatnak meg. Vajon tényleg ennyit ér egy anya áldozata?
Egy esős novemberi délutánon megálltam a régi, kopott utcasarkon, ahol évek óta láttam ugyanazt az idős férfit. Mindig ott állt, mosolygott, integetett, mintha minden járókelőhöz tartozna egy darabja. Aznap végre megszólítottam, és amit megtudtam tőle, örökre megváltoztatta a gondolkodásomat az emberségről és a veszteségről.
Egy forró nyári délutánon a férjemmel, Gáborral, ismét összevesztünk a kert miatt. Ő csak egy szép, zöld gyepet szeretne, ahol pihenhetünk, én viszont minden évben újra és újra felásom a földet, hogy zöldségeket termesszek. A történetem arról szól, mit jelent nekem a kert, és hogyan próbálom megértetni ezt azokkal, akik csak a fáradtságot látják benne.
Egy hűvös őszi reggelen kezdődött minden, amikor a szomszédom, Sára, könnyes szemmel búcsúzott az édesanyjától, Marika nénitől, mielőtt Angliába költözött volna dolgozni. Én, mint frissen nyugdíjba vonult tanár, vállaltam, hogy segítek Marika néninek a mindennapokban. Nem is sejtettem, hogy ez a döntés mennyi örömet, fájdalmat és új értelmet hoz majd az életembe.
Egy esős délutánon véletlenül rábukkantam anyám végrendeletére, amelyben a nevem nem szerepelt. Azóta a családi otthon falai között csak a csend beszél, bennem pedig harag, értetlenség és fájdalom kavarog. Most tanácsot és megértést keresek, vajon mások hogyan birkóztak meg hasonló árulással.
Egyetlen éjszaka alatt megváltozott az életem: amikor a lányom, Eszter kórházba került, rám bízta kisfiát, Ádámot. A gondoskodás közben olyan titkokra bukkantam, amelyek alapjaiban rengették meg a családunkat. Most, hogy mindent tudok, nem tudom, hogyan tovább.
Gyermekeim el akarják adni a házamat, és idősek otthonába küldenének. Azt hittem, a nagymamaság majd mindent helyrehoz, de csalódnom kellett. Ez az én történetem a szeretetről, csalódásról és arról, hogyan próbálom megmenteni a családomat – és önmagamat.
Egyedül ülök a nappalimban, miközben a gyerekeim arról vitatkoznak, hogy eladnák a lakásomat és beköltöztetnének egy idősek otthonába. A szívem szakad meg, mert nem akarom elveszíteni a mindennapi kapcsolatot az unokáimmal, és nem érzem magam tehernek. Vajon tényleg csak a pénz számít, vagy elfelejtették, mennyit jelentek még nekik?
Egy viharos éjszakán, férjem, Gábor elhagyott minket a gyerekekkel egy omladozó tanyán, a semmi közepén. Azóta minden nap a túlélésről, a reményről és a családi kötelékek próbájáról szól. Bár mindent megtettem, hogy boldogabb életet teremtsünk, a múlt árnyai és a magány végül legyőztek minket.
Egy forró nyári estén, amikor már azt hittem, minden nehézséget átvészeltünk a férjemmel és kislányunkkal a szűk budapesti lakásban, hirtelen minden megváltozott. A férjem apja, László bácsi, beköltözött hozzánk, és ezzel nemcsak a mindennapjaink, hanem a kapcsolataink is próbára lettek téve. Ez a történet arról szól, hogyan tanultunk meg együtt élni, veszekedni, megbocsátani és újra egymásra találni egy zsúfolt város közepén.
Majdnem negyvenévesen, hosszú évek küzdelme után lettem anya, és a fiam, Gergő lett az életem értelme. Most azonban, amikor bejelenti, hogy a szomszéd lányt, Katát akarja feleségül venni, minden félelmem és kétségem felszínre tör. Vajon képes vagyok elengedni őt, vagy örökre elveszítem a bizalmát?
Egy viharos családi vacsora közepén döbbenek rá, hogy apám, Lajos, már nem ura önmagának, és a testvéremmel, Gáborral, a családi vagyon sorsa felett vitázunk. A kapzsiság és a félelem vezérel, amikor úgy döntök, idősek otthonába költöztetem apámat, de nem sejtem, hogy nagyapám, Béla, mindent látott és egy meglepetést tartogat számomra. Ez a történet arról szól, hogyan változtatja meg a pénz iránti vágy a családot, és milyen árat kell fizetni az önzőségért.
