Négy éve élünk együtt anyósommal, férjemmel és kétéves kislányunkkal egy szűk budapesti lakásban. Egy ártatlan javaslatom, hogy osszuk fel a hűtőszekrény polcait, váratlanul családi háborút robbantott ki. A történetem arról szól, hogyan válik a mindennapi együttélés apró konfliktusai révén igazi érzelmi hullámvasúttá.
Egy nyári éjszakán, miközben a nappaliban dolgoztam, a kisfiam, Marci furcsán kezdett viselkedni a babamonitor előtt. Amikor visszanéztem a felvételt, egy idegen hangot hallottam, ami a gyermekemhez beszélt. Ez az élmény örökre megváltoztatta a családunk életét, és szembesített azzal, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a saját otthonunkban is.
Egy átlagos hétköznapon, amikor végre magamnak készítettem egy különleges ebédet, az anyósom, Katalin, minden előzetes szó nélkül elvette azt, majd büszkén posztolt róla az Instagramon. A családi feszültségek, a kimondatlan sérelmek és a generációs különbségek mind felszínre törtek bennem. Vajon hogyan lehet megbirkózni azzal, ha valaki a legszemélyesebb dolgaidat is elbitorolja, és még csak bocsánatot sem kér?
Egy forró nyári estén a szomszédommal, Natáliával beszélgettem, amikor szóba került a menye, Szidónia által bevezetett konyhai beosztás. A kezdeményezés hamar családi viszályhoz vezetett, és én magam is a konfliktus közepébe csöppentem. A történet során rá kellett jönnöm, mennyire törékeny a béke még a legszorosabb kapcsolatokban is.
Egy váratlan színházjegy a postaládámban, két órával az előadás előtt, mindent felforgatott bennem. Barátom, Gábor, a meglepetések és viccek mestere, azt hitte, örömet szerez, de a napom már tele volt tervekkel. A történet a barátság határait, az idő értékét és az ajándékozás valódi jelentését boncolgatja.
