Egy forró nyári délutánon, a budapesti kórház folyosóján ülve szembesültem azzal, hogy elveszítem azt az asszonyt, aki anyám halála után segített talpra állni. A történetem arról szól, hogyan lettem felnőtt egy idegen városban, és hogyan tanultam meg elengedni azt, akit második anyámként szerettem. Ez a búcsú nemcsak veszteségről, hanem háláról és újrakezdésről is szól.