Fokozatosan jöttem rá, de mostanra már rettegek a családi összejövetelektől. A fiam, Bence, tízéves, és bár az unokatestvérei is hasonló korúak, egyre kényelmetlenebbül érzem magam a viselkedésük miatt.
Budapest nyüzsgő utcáin, ahol az élet tempója gyakran kevés teret hagy az empátiának, egy fiatal nő, Anna, megállt egy pillanatra, hogy kapcsolatot teremtsen egy hajléktalan veteránnal, Jánossal. Kis kedvessége hálával találkozott, de ami ezután kibontakozott, az emlékeztető volt a hajléktalanok által szembesített kemény és könyörtelen világra. Ez a történet a hajléktalanság összetettségét és a remény múlékony természetét vizsgálja egy közömbös társadalomban.
Az esküvő után Anna és férje, Péter, beköltöztek álmaik otthonába. Öt éven át élvezték a kényelmes külvárosi életet két kisgyermekükkel. Azonban minden megváltozott, amikor Péter testvére és családja beköltözött, és békés otthonuk zsúfolt káosszá vált.
Egy sokkoló eset után azon tűnődöm, vajon a lányom valaha is képes lesz-e újra megbízni a nagymamájában. A helyzet káoszba sodorta a családunkat, és nehezen tudom elfogadni anyám tetteit.
Az újszülött alvás kiszámíthatatlan világában egy anya megosztja váratlan kihívásait negyedik gyermekével. Annak ellenére, hogy három idősebb gyermekével már tapasztalatot szerzett, meglepő alvásidő akadályba ütközik, amely válaszok keresésére készteti.
A szülői szeretetnek feltétel nélkülinek és egyenlően elosztottnak kellene lennie a gyerekek között. Mégis, a kivételezés beférkőzhet, és egy gyermeket láthatatlannak és nem szeretettnek érezhet. Ez a történet a fiamról, Bencéről szól, akit elhomályosított a húga, Lili sikerei és bája.
Nyugdíjba vonulásom után több szabadidőm lett, mint amivel tudtam volna mit kezdeni. Szomszédom, Anna, nemrég költözött Budapestre egy új munkalehetőség miatt, hátrahagyva idős édesapját, Kovács urat, aki társaságra és támogatásra szorult. Ami egyszerű kedvességnek indult, az egy összetett és érzelmes utazássá vált, feltárva az öregedés kihívásait és azt, hogy egy ember mit tehet.
Az elmúlt négy hónapban az apósom nem hajlandó beszélni velünk. Az ok? Úgy döntöttünk, hogy inkább az álomautónkba fektetünk, mintsem az ő új üzleti vállalkozásába. Az üzleti ötlete kockázatosnak tűnt, és évek óta spóroltunk erre az autóra. Eközben ő továbbra is luxuscikkekre költi a pénzét. Annak ellenére, hogy próbáljuk helyrehozni a kapcsolatot, a csend továbbra is fennáll.
Ismerősünk, Olivér, túlságosan szó szerint vette a mondást: „Aki nem kér, nem kap.” Egy ünnepi összejövetelen megkérdezte, vihetne-e haza maradékot, mondván, hogy a családja már alig várja a finomságokat. A sütőtökös pite utolsó szelete lett a kérésének középpontja. Mielőtt a házigazda, Emese, befejezhette volna a kávé felszolgálását, Olivér már előállt a kérésével.
Hogyan kezeljük a kihívásokat, amikor a vejünk gyakran veszít el állásokat megalkuvást nem ismerő etikai elvei miatt, és a lányunk, aki minden áron mellette áll.
Egy hangulatos magyar konyhában egy tányér nagymama áfonyás linzer süteményei érintetlenül állnak, szív alakú kivágásaik mély kék lekvárközpontot tárnak fel. Ezek a sütemények, vajpuha textúrájukkal és savanykás áfonyatöltelékükkel, porcukorral vannak megszórva, felidézve a családi összejövetelek és ünnepi alkalmak emlékeit. A jelenet egy csendes, üres konyha hátterében játszódik, egy hideg teáscsészével és használatlan sütőeszközökkel, megragadva a nosztalgiát és a múlt iránti vágyakozást. Egykor a szeretet és az összetartozás szimbólumai voltak ezek a sütemények, most a veszteség és a be nem teljesült ígéretek történetét mesélik el.
„Anya, erre nincs időm.” Anna hangja hideg és távoli volt. Édesanyja, Katalin, ismét csalódottságot érzett. Évek óta nem osztoztak egy őszinte pillanaton sem. Miután Anna biztosította anyagi jövőjét, eltűnt, és csak az emlékeket hagyta hátra egy lányról, aki csak a vagyonáért értékelte őt.
