Gyerekkorától kezdve mindent megtettem, hogy a lányomnak saját otthona legyen. Éveken át dolgoztam, spóroltam, majd felújítottam és berendeztem neki egy lakást. Most, hogy a veje el akarja adni ezt a lakást, szembesülnöm kell azzal, hogy minden áldozatom semmit sem ér számára.
Hatvanhat éves vagyok, és egész életemben a család volt a mindenem. Eladtam a tágas lakásomat, hogy segítsek a gyerekeimnek, de most, amikor leginkább szükségem lenne rájuk, alig látogatnak meg. Vajon tényleg ennyit ér egy anya áldozata?
Én, Katalin, egész életemben a családomat helyeztem előtérbe, mindent feláldoztam a gyermekeimért. Mégis, most, amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk, egyedül maradtam, és azon tűnődöm, vajon megérte-e mindaz a sok áldozat. A történetem a szeretet, a csalódás és az anyai önfeláldozás fájdalmas áráról szól.
Egy viharos válás után magamra maradtam két gyermekemmel, Gergővel és Rékával. Minden erőmmel azon voltam, hogy új életet építsek nekik, de a döntéseim következményei végül mindannyiunkat megsebeztek. Vajon lehet-e jó anya, aki közben elveszíti önmagát és a gyermekeit is?
Egy viharos reggelen Zsófi, a feleségem, elhagyott engem, miután hónapokig vitatkoztunk arról, hogy elköltözzünk-e Budapestről egy vidéki városba a jobb élet reményében. A döntés, hogy elhagyjuk-e a megszokottat, szétfeszítette a családunkat, és én kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy mit jelent valójában szeretni és áldozatot hozni. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam visszaszerezni Zsófit, miközben rájöttem, hogy néha a legnagyobb változásokat magunkban kell véghezvinni.
Gyerekkorom óta figyeltem, ahogy édesanyám, Katalin, egyedül nevel minket, engem és a húgomat, Dórát, egy vidéki magyar kisvárosban. Mindig azon töprengtünk, hogyan tudnánk igazán megköszönni neki azt a rengeteg áldozatot, amit értünk hozott, miközben ő a helyi pékségben dolgozott hajnaloktól késő estig. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltuk megtalálni a módját annak, hogy viszonozzuk mindazt, amit kaptunk tőle – és arról, hogy az élet néha egészen más válaszokat ad, mint amiket várnánk.
Életem legnagyobb titka az volt, hogy több mint harmincöt évig férfiként éltem, hogy biztosítsam lányom, Izabella jövőjét. Az áldozat, amit hoztam, nemcsak az identitásomról szólt, hanem arról is, hogy milyen messzire megy egy anya a gyermeke boldogságáért. Ez a történet a szeretet és a lemondás mélységeit tárja fel.
48 évesen Erzsébet visszatekint az életére, és rájön, hogy a családjáért hozott áldozatok üressé és magányossá tették. Szükségből házasodott, nem szerelemből, és életét férjének, Kolosnak és gyermekeiknek, Máriának és Ádámnak szentelte. Most, hogy a gyerekek felnőttek és Kolos elhagyta őt egy fiatalabb nőért, Erzsébet próbálja megtalálni helyét egy világban, amely nélküle haladt tovább.
A történetem középpontjában az áll, hogy hogyan adtam át mindenemet a féltestvéremnek, akit saját gyermekemként szerettem. A döntésem mögött az a vágy húzódott, hogy megvédjem őt a fájdalomtól és a csalódástól, amit az élet ránk mért. Azonban a végkifejlet nem az lett, amire számítottam, és mindkettőnk élete gyökeresen megváltozott.
Férje pusztító árulása után Anna az egész életét fiának, Bencének szentelte, remélve, hogy megtalálja a vigaszt és az életcélját. De ahogy Bence felnőtt, a kötelék, amelyet megtörhetetlennek hitt, elkezdett foszladozni. Az áldozatokkal és viszonzatlan szeretettel teli útja egy szívszorító felismeréshez vezet.
Évek kemény munkája és áldozatai után végre megépítettem álmaim otthonát Magyarországon, abban a reményben, hogy megoszthatom azt a lányommal és családjával. De most az álmom kezd széthullani.
– „Ötvennyolc évesen sosem gondoltam volna, hogy én leszek a negatív szereplő a lányom életében” – vallja be Linda a testvérének. „Számtalan munkát vállaltam, rengeteg éjszakát nem aludtam, és minden energiámat arra fordítottam, hogy neki meglegyenek azok a lehetőségek, amik nekem sosem voltak, csak azért, hogy most az ő boldogtalanságáért okoljanak…”
