Életem során mindent megtettem a lányomért, de most, hogy nyugdíjasként már nem tudom anyagilag támogatni, kizárt az életéből és az unokáméból is. Fájdalmas felismerés, hogy talán csak addig voltam fontos, amíg pénzt adhattam. Vajon hol rontottam el, és hogyan lehetne ezt helyrehozni?
Egyetlen gyermekem, Gábor, hónapról hónapra titokban támogat anyagilag, de azt kéri, hogy erről soha ne beszéljek a feleségének. Egyedülálló anyaként neveltem fel őt, miután az apja elhagyott minket, és most egyetlen titok miatt az egész családunk veszélybe került. Vajon helyes volt-e elfogadnom ezt a segítséget, vagy csak még nagyobb bajt okoztam vele?
Egy szülő küzd azzal az érzelmi teherrel, amit felnőtt gyermekének és házastársának nyújtott folyamatos támogatás okoz, akik látszólag közömbösek a kapott segítséggel szemben.
Kezdjük a legfontosabbal. Beleszerettem a legjobb barátnőm férjébe. A helyzet ennél bonyolultabb volt, de lényegében erről van szó. Bármit is mondanak mások, nem bánom. Szükséges volt, mert ő tönkretette a házasságát és annak a férfinak az életét, akit szerettem. Véleményem szerint némi hálát érdemlek. Tamás és Anna egy egyetemi bulin találkoztak.
Lehet, hogy tévedek, de úgy hiszem, hogy a szülőknek nem kellene anyagilag támogatniuk felnőtt gyermekeiket, akik már saját családot alapítottak. Természetesen vannak helyzetek, amikor a segítség szükséges, de nem akkor, amikor a gyerekek csak elpazarolják az életüket és a pénzüket bulikra költik, majd visszafutnak a szüleikhez segítségért. A lányom két éve ment férjhez. Ő is és a férje is jó állással rendelkeznek.
A hívásai régen örömet hoztak, de mostanra csak pénzkéréseket jelentenek. Amint megkapja, amit akar, eltűnik, és nem mutat semmilyen törődést irántam vagy a férjem iránt.
A fiam majdnem tíz éve házasodott meg egy nővel, aki korábban már volt házas, és volt egy kedves lánya. Teljes szívemből elfogadtam mind őt, mind a gyermekét. Mindig támogattam a fiatal családot, néha anyagilag, néha pedig gyerekfelügyelettel, hogy a fiam és a felesége kicsit kikapcsolódhassanak. A menyemmel való kapcsolatom sosem volt felhőtlen, de sosem veszekedtünk. Az első
