Anna anyósa, Mrs. Kovács, mindig is nehéz személyiség volt az életében. Kezdettől fogva nem nézte jó szemmel Annát, de a lánya születésére adott reakciója mindenkit megdöbbentett. Mrs. Kovács ragaszkodott hozzá, hogy Anna és gyermeke hagyják el az otthonát, mert meg volt győződve arról, hogy a fia jobbat érdemel annál, amit árulásnak érzékelt.
Édesanyám mindig azt mondta, hogy a családi dinamika bonyolult lehet, különösen, ha az anyósokról van szó. Úgy hitte, hogy a türelem és a megértés segíthet enyhíteni a feszültséget. Ez egy történet arról, hogyan feszítették meg a családi kapcsolatainkat az állandó összehasonlítások a gyermekem és a sógorom gyermeke között, miközben békét kerestünk.
Anyósom beköltözött hozzánk, és most az otthonunk csatatérré vált. Két tinédzserrel és egy házastárssal a feszültség elviselhetetlen. Hogyan találjunk békét, amikor a tér és a türelem is elfogyóban van?
Gyerekkoromban mindig azt hittem, hogy a szerelem minden kapcsolat alapköve, és minden más másodlagos. Fiatalon mentem férjhez, még az egyetemen. A férjem, Péter, szintén hallgató volt. Nem származott gazdag családból, de nekem volt egy saját lakásom, amit a nagymamám hagyott rám. Mélyen szerettem Pétert, és semmi más nem számított.
Tanácsot keresek, hogyan kezeljem anyósom közömbösségét. Annak ellenére, hogy csak néhány utcányira lakik, közel egy éve nem látta az unokáit. Nem hív, és nem ismeri el a létezésüket. Nem várom el, hogy állandóan jelen legyen, de a teljes hiánya fájdalmas. Miért döntött úgy, hogy eltávolodik tőlük?
