Egy esős, novemberi estén, a konyhaasztalnál ülve, szemben Évával, rájöttem: a szeretet és a türelem sem mindig elég, hogy egy család együtt maradjon. A fiam, Marci mássága, Éva dühkitörései és az én örökös kompromisszumkeresésem végül oda vezetett, hogy kimondtam: elég volt. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam mindent megtenni a családomért, mégis elveszítettem azt.
A nevem Gábor Szabó, 38 éves vagyok, egyedülálló férfi Budapestről. Az életem gyökeresen megváltozott, amikor úgy döntöttem, örökbe fogadok egy autista kisfiút, Marcellt, akit már többször visszautasítottak. Ez a történet a harcainkról, szeretetünkről és arról a váratlan erőről szól, amit együtt találtunk meg.
Egyedülálló, meleg férfiként fogadtam örökbe egy autista kisfiút, akit több család is visszautasított. A társadalmi előítéletek, családi konfliktusok és a mindennapi nehézségek ellenére megtanultunk együtt élni, szeretni és bízni egymásban. Ez a történetünk arról, hogyan találtunk egymásra, és hogyan tanultuk meg, hogy a szeretet nem ismer határokat.
