„Hozd a gyerekeket, de a pénztárcádat se felejtsd otthon” – Egy nagyszülő vallomása a családi szeretet és kihasználtság határán
Az én nevem Lajos, és feleségemmel, Marikával egész életünkben azon dolgoztunk, hogy otthonunk melegét és kertünk szépségét átadhassuk gyermekeinknek és unokáinknak. Most, hogy öregszünk, egyre inkább úgy érezzük, csak akkor keresnek minket, ha valamire szükségük van. Ez a történet arról szól, milyen fájdalmas ráébredni: a családi összetartozás néha csak annyit jelent, amennyit a pénztárcánk ér.