Lucának hívnak, és sosem gondoltam volna, hogy az apám egyszer teher lesz számomra. Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, nem kaptam tőle támogatást, csak újabb terheket. Ez a történet arról szól, hogyan válhat a családi szeretet bilincsé, és hol húzódik a határ segítés és kihasználás között.
Egy évvel ezelőtt idős szomszédom, Kovács úr, súlyos esést szenvedett, ami miatt többnyire otthonához volt kötve. Fia, Márk, az ország másik felén él, és ritkán látogatja meg a munkája és fiatal családja miatt. Mivel nem volt más, akihez fordulhatott volna, Kovács úr gyakran kért tőlem segítséget.
Amikor Nagypapa egészsége megromlott, válaszút elé kerültem. Apám szavai visszhangoztak a fejemben: „Nagypapa rád hagyta az örökségét, most a te kötelességed gondoskodni róla.” Nem sejtettem, hogy ez a felelősség próbára teszi majd a családi kötelékeinket.
Ismerjék meg Annát, egy 38 éves nőt Budapestről, aki mindig is azt hitte, hogy az idős családtagok gondozása egyszerű feladat. Gyakran hangoztatta véleményét arról, hogy az embereknek türelmesebbnek és szeretetteljesebbnek kellene lenniük idős szüleikkel szemben. Azonban amikor átvette a felelősséget saját édesanyja gondozásáért, gyorsan rájött, hogy feltételezései távol állnak a valóságtól.
