Most írom ezt, teljesen összetörve egy újabb vita után a lányommal. Nem bírom tovább, és meg kell osztanom a történetemet. A férjem megérti, de sok barátunk azt mondja: mit vártál, a lányod már férjnél van, saját családja van. A férje irányítja a tetteit – a megvetett vejünk! Mintha kimosta volna az agyát! A lányunk
A testvérem elhatározta, hogy apánk háza valamilyen módon az övé lesz. Nyomást gyakorol rám, hogy fogadjam be Apát, hogy ő egyedül birtokolhassa a házat. Nem akarom ezt, de a helyzet kezd kicsúszni a kezeink közül.
Anna nem akart az apjához költözni. Különösen, mivel az apjának is megvannak a maga gondjai, és biztosan nincs szüksége arra, hogy fiatal gyerekek okozzanak neki további stresszt.
Az a közkeletű sztereotípia, hogy egy anyának egész életét a gyermekeinek kell szentelnie, nem mindenkinek tetszik. Lívia, két felnőtt lány édesanyja, sosem értett egyet ezzel a nézettel. Ezért hozott egy szokatlan döntést, amikor örökölt egy ingatlant elhunyt nővérétől… Mi történt ezután? Lívia fiatalon ment férjhez, és két gyönyörű lánya született. Férje azonban
Nem panaszkodtunk; minden rendben volt, mert még nem voltak gyerekeink, és nem is terveztünk. De most, három évvel később, a férjemmel küzdünk.
Gyerekkorunkban szüleink mindig hangsúlyozták a család és a kölcsönös támogatás fontosságát. Azonban, ahogy a nővéremmel saját családot alapítottunk, a kapcsolatunk kezdett megromlani.
Két éve, hogy a lányom visszaköltözött hozzám az új férjével és annak két gyermekével. Kezdetben azt mondta, hogy ez csak egy átmeneti megoldás, de most már úgy tűnik, hogy állandóvá vált. Azt állítja, hogy a ház éppúgy az övé, mint az enyém, és nincs tervük elköltözni. Ez a helyzet teljesen felforgatta az életemet, és sosem gondoltam volna, hogy ilyen káoszban fogok élni.
Kezdetben Anna és a férje, Péter költöztek hozzánk. Egy tágas és gyönyörű három hálószobás házunk volt, amely bőven elég helyet biztosított mindannyiunk számára.
Egy látszólag tökéletes családban nőttem fel, ahol a szüleim engem és az öcsémet, Pétert neveltek. Kiváló oktatást biztosítottak számunkra, és mindig a kölcsönös tisztelet példaképei voltak. Azonban a dolgok sötét fordulatot vettek, amikor anyukám beleegyezett a válásba, de nem volt hajlandó megosztani a vagyonukat.
Egy étteremben foglaltunk asztalt, hogy a szüleinkkel ünnepeljünk, de nem tervezzük, hogy mást is meghívunk. Annak ellenére, hogy a szüleim régóta elváltak, nem hívom meg őket.
