Mindig azt hittem, hogy a családom állandó társaságom lesz az időskoromban. Csak néhány kilométerre élünk egymástól, sosem gondoltam volna, hogy ennyire egyedül fogom érezni magam. Annak ellenére, hogy próbáltam kapcsolatban maradni, a köztünk lévő távolság egyre nőtt, és magányosan kellett szembenéznem az öregkorral.
Egy csendes magyar kisvárosban egy anya gondozza szeretett rózsakertjét, miközben fia jelenlétére vágyik, aki az ország másik felén él. Ahogy az élet váratlan akadályokat gördít eléjük, mindketten megtanulják, hogy néha a szeretet sem elég ahhoz, hogy áthidalja a távolságot.
„72 évesen egy élettel teli városban találom magam egyedül. Gyermekeimnek megvan a saját életük, és próbálkozásaim a kapcsolatok újraélesztésére udvarias távolságtartással találkoztak. A nappalok hosszúra nyúlnak, az éjszakák még hosszabbak, miközben értelmet keresek a magány új fejezetében.”
