Egy tragikus veszteség után, amikor feleségem, Réka meghalt, egyedül maradtam ikerfiainkkal. A fájdalom mellett egy nehéz döntést is meg kellett hoznom: megakadályozni, hogy apósom, Lajos, aki korábban bántalmazó volt, kapcsolatba lépjen az unokáival. A család megosztott lett, én pedig minden nap küzdök a lelkiismeretemmel és a gyerekeim jövőjéért.
Tizenkét évig építettük a férjemmel a házunkat, minden téglájában ott van a verejtékünk és a reményeink. Most a lányunk, Zsófi, azt kéri, adjuk oda neki és a vőlegényének, hogy ők is itt kezdjék az életüket. A szívem kettészakad: vajon elengedjem az álmunkat az ő boldogságukért, vagy ragaszkodjak ahhoz, amiért ennyit küzdöttünk?
Egy családi vacsora közepén anyám szavai mindent megváltoztattak: „Azt ígértem a bátyádnak, hogy adok pénzt autóra. Ti ketten döntsétek el, hogy oldjátok meg.” Akkor még nem gondoltam, hogy ez az egyszerű mondat éveken át tartó feszültséget, családi konfliktust és mély lelki vívódást hoz majd az életembe. Most, három évvel később, amikor már kisgyermekes anyaként minden forint számít, újra szembe kell néznem a múlttal és a testvéremmel.
