Mindig is Anikó volt az életem középpontja. Egyedül neveltem fel, és most, amikor felnőtt, azt mondja, hogy megfojtom a szeretetemmel. Vajon tényleg rossz anya vagyok, vagy csak túl nehezen engedem el?
Egy nap, amikor András ráébred, hogy az életében fontos emberek nem értékelik az idejét, minden megváltozik. Az elhanyagoltság érzése és a csalódás mély sebeket hagy benne, de végül megtanulja, hogy saját idejének értéke felbecsülhetetlen. Ez a történet a felismerésről, a szívfájdalomról és a bölcsességről szól, amely az elengedésből fakad.
Hónapokon át a családom és Márk családja is arra ösztönzött, hogy nézzek el az árulása felett a közös jövőnk érdekében. Úgy hitték, hogy a megbocsátás elengedhetetlen a családunk egységének megőrzéséhez. Az idő múlásával azonban nemcsak Márk hűségét kezdtem megkérdőjelezni, hanem a kapcsolatunk lényegét is. Ez az én történetem, Emília, ahogy küzdöttem a családi nyomással, Márk árulásával és azzal a kemény igazsággal, hogy vannak sebek, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy begyógyuljanak. Ez egy önfelfedezés, elfogadás és a fájdalmas döntés útja, hogy elengedjem, még akkor is, ha ez bizonytalan jövővel jár.
