Életem utolsó éveiben egyre inkább úgy érzem, mintha láthatatlan lennék a saját gyerekeim számára. Hosszú évtizedekig mindent értük tettem, most viszont magamra maradtam, és kénytelen vagyok ultimátumot adni nekik: vagy segítenek, vagy mindent eladok, és beköltözöm egy idősek otthonába. Vajon hol rontottuk el, hogy a szeretet helyét közöny vette át?