Egy esős délutánon, amikor már minden reményem elveszettnek tűnt, egy szegény kislány kopogtatott be hozzám, és a maradékomat kérte egy csodáért cserébe. Az őszinte tekintete és szavai szétzúzták a cinizmusomat, és ráébresztettek, mennyi mindent elfelejtettem értékelni. Ez a találkozás örökre megváltoztatta az életemet, és talán másokat is arra ösztönöz, hogy újra higgyenek a csodákban.
Mindig hittem a barátság szentségében, és abban, hogy segíteni kell a szeretteinken. Amikor Zsófi és Gábor megkértek, hogy adjam ki nekik a lakásomat, gondolkodás nélkül igent mondtam. Most, ahogy a lepusztult falakat nézem, azon tűnődöm, vajon valaha képes leszek-e újra úgy bízni valakiben, mint akkor.
A nevem Gábor, és azt hittem, hogy a technológia minden problémámat megoldja. Amikor a feleségem, Zsuzsa elhagyott, gépekkel próbáltam betölteni az űrt, de végül rá kellett jönnöm, hogy a szeretetet és a társaságot semmilyen automata nem pótolhatja. Ez az én történetem magányról, önámításról és a valódi kapcsolatok fontosságáról.
Egy családi vacsorán a testvérem házában váratlanul kellemetlen helyzetbe kerültem, amikor egy ismeretlen férfi, a testvérem barátja, csatlakozott hozzánk. Az este során kibontakozó események mélyen megráztak, és elgondolkodtattak az emberi kapcsolatok bonyolultságáról.
