Anna reggelei mindig rohanással teltek, nemcsak a saját rutinja miatt, hanem azért is, hogy vőlegénye, Péter, mosollyal kezdje a napot. Ezeket a pillanatokat nagyra értékelte, még akkor is, ha érezte Péter családjának elvárásait. Egy reggel, miközben Péter kedvenc omlettjét készítette, egy felismerés villant be, ami mindent megváltoztatott.
Egy csendes magyar kisvárosban egy anya gondozza szeretett rózsakertjét, miközben fia jelenlétére vágyik, aki az ország másik felén él. Ahogy az élet váratlan akadályokat gördít eléjük, mindketten megtanulják, hogy néha a szeretet sem elég ahhoz, hogy áthidalja a távolságot.
Amikor a fiatal Olivér krónikus betegsége megviselte a családot, Sára úgy döntött, hogy férjét és fiát elküldi a nővéréhez, hogy pihenjenek. Ami reményteljes szünetnek indult, váratlan kihívásokba és szívfájdalomba torkollott.
Évekig tartó múltkerülés után Emese úgy dönt, hogy szembenéz a csenddel, amely közte és elhidegült édesapja, Tamás között nőtt. Az ország másik felén élve sikerült eltemetnie a fájdalmat, de fia, Noel születése felébresztette benne a vágyat a családi kapcsolatok iránt. Ahogy útnak indul, hogy újra kapcsolatba lépjen, Emese felfedezi, hogy a megértéshez vezető út váratlan felfedezésekkel és megoldatlan érzelmekkel van kikövezve. Reményei ellenére az utazás keserédes felismeréshez vezet.
2022-ben a 11 éves Bence, egy kis magyar faluból, szívből jövő fogadalmat tett, hogy támogatja idősebb húgát, Lilit, aki egy ritka neurológiai rendellenességgel született. Eltökéltsége és szeretete nyilvánvaló volt, de az előtte álló út nehezebbnek bizonyult, mint azt valaha is elképzelte.
Két évtizeddel ezelőtt, amikor a legközelebbi barátom azt javasolta, hogy költözzünk Magyarországra a jobb lehetőségek reményében, nem sejtettem, milyen hosszú lesz ez az út. 35 évesen tele voltam fiatalsággal és energiával, de anyagilag szűkölködtem. Frissen elváltam egy elhanyagoló és hűtlen házastárstól, és elindultam ezen az úton a fiatal lányommal az oldalamon.
Egy korábbi bejegyzésben megosztottam a három éven át tartó kapcsolatom történetét, amely tele volt álmokkal és ígéretekkel, amelyek sosem váltak valóra. A párom, aki folyamatosan ingázott az ideiglenes szállásai és az én lakásom között, vonakodott elköteleződni egy stabil élet mellett és közös jövőt építeni. Azt állította, hogy több időre van szüksége.
Anyám, Katalin, 60 évesen úgy döntött, hogy elhagyja a családunkat, ezzel döbbenetet okozva apámnak, Péternek, és nekem, a 32 éves lányuknak, Annának. Mindig azt hittem, hogy a szüleim elválaszthatatlanok, amíg anyám, egy élettel teli nő, be nem jelentette, hogy új fejezetet kezd nélkülünk. Így változott meg örökre a családunk.
