Ez az én történetem, egy magyar nőé, aki évekig próbált megfelelni édesanyja elvárásainak, miközben saját családját és önmagát is háttérbe szorította. A folyamatos lelki zsarolás, a bűntudatkeltés és a soha véget nem érő telefonhívások lassan felemésztették az életemet. Végül választanom kellett: vagy továbbra is mindent feláldozok anyámért, vagy végre a saját boldogságomat helyezem előtérbe.
Az ötvenötödik születésnapomon mindenki előtt kiborult a családi bili: a fiam, Gergő, végre kiállt magáért a feleségével, Dórával szemben. Évekig néztem tehetetlenül, ahogy Dóra uralkodik rajta, miközben mi, szülők, csak segíteni próbáltunk. Vajon hol a határ a szülői támogatás és a felnőtt gyerek önállósága között?
A fiam, Gergő, harmincnégy éves, mégis újra és újra hozzám fordul pénzért. Mindig azt kérdezem magamtól: vajon én rontottam el valamit? Ez az én történetem a szeretetről, csalódásról és arról, milyen nehéz néha nemet mondani annak, akit a legjobban szeretsz.
Egy felnőtt nő, Zsófi, elmeséli, hogyan borította fel az életét édesanyja állandó, indokolatlan segítségkérése. A történet bemutatja a családi konfliktusokat, a bűntudatot és a határok keresését. Zsófi őszintén szembenéz azzal, hogyan lehet szeretni valakit, miközben önmagunkat is meg kell védenünk.
Egy anya küzdelme, hogy megtalálja a helyes utat fia támogatásában, aki felnőttként is anyagi segítségre szorul. A családi konfliktusok és a múlt árnyai nehezítik a döntést. Vajon meddig tart a szülői felelősség?
