Egy váratlanul rideg fogadtatás a szülői házban szembesít azzal, hogy már nem tartozom oda úgy, mint régen. A családi kötelékek, a múlt és az új életem közötti feszültség mindent felforgat bennem. Vajon tényleg el kell engednem a gyökereimet, hogy megtaláljam önmagam?
Gyerekkorom óta egyetlen pillanatot sem felejtek: amikor anyám sírva rogyott le a konyhában, apám bőröndje az ajtóban, és én ott álltam, egyedül, összezavarodva. Az évek során barátság, szerelem, csalódás és új remények váltogatták egymást, míg végül egy apró, kerek dobozban megérkezett a válasz minden gyerekkori kérdésemre. Vajon tényleg a múltunk határozza meg, hogy boldogok lehetünk-e?
Egy vasárnapi ebédnél szembesültem anyám csalódottságával, amiért ritkán látogatjuk meg. A történetben a családi elvárások, a bűntudat és a felnőtté válás nehézségei keverednek. Az olvasóval együtt keresem a választ: hogyan lehet szeretettel nemet mondani anélkül, hogy megbántanánk azt, akit a legjobban szeretünk?
