Az esküvő napján, amikor fiam, Gergő, kimondta a boldogító igent Annának, a könnyeim nem az örömtől folytak. Mindent megtettem, hogy megvédjem őt egy rossz döntéstől, de végül csak magam maradtam a félelmeimmel. Az évek múlásával egy új szereplő, Lilla, még mélyebbre taszította a családunkat a megosztottságba, és én csak azt kérdezem: hol rontottam el?
Közeledik a hetvenedik születésnapom, és egyre mélyebb magányban élem a napjaimat. A fiam, Levente már évek óta nem keres, mióta a menye, Éva világossá tette, hogy nem vagyok szívesen látott vendég az életükben. Most, visszatekintve, fájdalmasan be kell ismernem: a hibák nagy része az enyém, és szeretném, ha más édesanyák tanulnának a történetemből.
Egy viharos családi vacsora közepén találom magam, ahol a szerelmem és a családom múltja ütközik. A nagyszüleim háborús emlékei, anyám makacs ellenállása, és az én szerelmem Ádám iránt mind összefonódnak egyetlen fájdalmas döntésben. Vajon képes vagyok-e hidat építeni a múlt sebei és a jövő reménye között?
Egyetlen döntésem, hogy nem vállaltam el az unokám felügyeletét, lavinát indított el a családomban. Most mindenki engem hibáztat, miközben csak magamért akartam végre élni. Vajon tényleg én vagyok az önző, vagy csak mindenki más várja el, hogy feláldozzam magam?
Ötvenhárom évesen, özvegyen, nyugdíjasként próbálok új életet kezdeni, de a gyerekeim ellenállása mindent megnehezít. Megismerkedtem Mihállyal, aki szintén elvesztette a párját, és úgy érzem, újra boldog lehetnék. Vajon jogom van-e a saját boldogságomhoz, ha ezzel megbántom a gyerekeimet?
