Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor nevelőapám, Lajos, dühösen rám csapta a konyhaajtót. Azóta minden napom küzdelem, hogy megtaláljam a módját: hogyan segíthetnék neki úgy, hogy közben ne veszítsem el őt végleg. Vajon van olyan megoldás, ami mindkettőnk szívét megnyugtatja?
Öt éve gondoskodom a legjobb barátnőm édesanyjáról, miközben a saját életem lassan háttérbe szorult. Nap mint nap küzdök a lelkiismeretemmel, a fáradtsággal és azzal a kérdéssel, hogy meddig tartozom még ezzel. Vajon hol húzódik a határ önzetlenség és önfeladás között?
A nagymamám, Erzsébet, mindig is a családunk szíve volt, de most, hogy az emlékezete halványul, rám hárul a feladat, hogy gondoskodjak róla. Az ő lakását örököltem, és ezzel együtt a felelősséget is, hogy mellette legyek. Az érzelmi hullámvasút és a családi konfliktusok közepette próbálom megtalálni a helyes utat.
Egy kis magyarországi faluban nőttem fel, ahol anyámmal elválaszthatatlanok voltunk, miután apám váratlanul elhagyott minket. Figyelmeztetés nélkül távozott, magával vitte mindazt, amit értékesnek tartott, és ránk hagyta, hogy a nulláról építsük újra az életünket. Hiánya árnyékként vetült a gyerekkoromra, formálva a családról és a hűségről alkotott nézeteimet.
