Egy esős novemberi délutánon, ötven év keresés után, végre megtaláltam az apámat egy vidéki idősek otthonában. Az örökbefogadásom óta anyám sosem beszélt róla, de a szívemben mindig éreztem, hogy hiányzik valami – vagy inkább valaki. Most, hogy végre hazavihettem őt, szembesülnöm kellett a múlt titkaival és azzal, hogy vajon képesek vagyunk-e bepótolni az elveszett éveket.
Egy viharos családi vita közepén találom magam, amikor úgy döntök, eladom a házamat, hogy beköltözzek egy magán idősek otthonába. A lányom, Orsolya elvárja, hogy anyagilag támogassam őt, de én úgy érzem, ideje végre a saját lábára állnia. A döntésem nemcsak az öregedéssel való szembenézésről szól, hanem arról is, hogy mennyit tartozunk a gyerekeinknek – és mennyit magunknak.
Gyermekeim el akarják adni a házamat, és idősek otthonába küldenének. Azt hittem, a nagymamaság majd mindent helyrehoz, de csalódnom kellett. Ez az én történetem a szeretetről, csalódásról és arról, hogyan próbálom megmenteni a családomat – és önmagamat.
Egy este véletlenül kihallgattam, ahogy a fiam, Gergő arról beszél, ideje lenne engem idősek otthonába küldeni, és a házat a nevére íratni. Ez a pillanat mindent megváltoztatott bennem: kétségbeesés, harag és fájdalom kavargott bennem, miközben próbáltam megérteni, hol rontottam el. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megmenteni a kapcsolatunkat, miközben meg kellett védenem mindazt, ami számomra fontos.
Egyedül ülök a nappalimban, miközben a gyerekeim arról vitatkoznak, hogy eladnák a lakásomat és beköltöztetnének egy idősek otthonába. A szívem szakad meg, mert nem akarom elveszíteni a mindennapi kapcsolatot az unokáimmal, és nem érzem magam tehernek. Vajon tényleg csak a pénz számít, vagy elfelejtették, mennyit jelentek még nekik?
Egy viharos családi vacsora közepén döbbenek rá, hogy apám, Lajos, már nem ura önmagának, és a testvéremmel, Gáborral, a családi vagyon sorsa felett vitázunk. A kapzsiság és a félelem vezérel, amikor úgy döntök, idősek otthonába költöztetem apámat, de nem sejtem, hogy nagyapám, Béla, mindent látott és egy meglepetést tartogat számomra. Ez a történet arról szól, hogyan változtatja meg a pénz iránti vágy a családot, és milyen árat kell fizetni az önzőségért.
Péter a kedvenc karosszékében ült, és a kandallópárkányon lévő megfakult fényképeket nézte. A fia, Dávid, éppen távozott egy feszült beszélgetés után. Dávid ragaszkodott hozzá, hogy Péternek egy idősek otthonába kellene költöznie, mivel a kis külvárosi házukban nincs elég hely. A házban csak két hálószoba volt, az egyiket Péter, a másikat pedig Dávid és családja foglalta el.
Egy évvel ezelőtt idős szomszédom, Kovács úr, súlyos esést szenvedett, ami miatt többnyire otthonához volt kötve. Fia, Márk, az ország másik felén él, és ritkán látogatja meg a munkája és fiatal családja miatt. Mivel nem volt más, akihez fordulhatott volna, Kovács úr gyakran kért tőlem segítséget.
A testvérem elhatározta, hogy apánk háza valamilyen módon az övé lesz. Nyomást gyakorol rám, hogy fogadjam be Apát, hogy ő egyedül birtokolhassa a házat. Nem akarom ezt, de a helyzet kezd kicsúszni a kezeink közül.
