Egyetlen gyermek feleségeként, az anyósom elvesztése után szembesültem azzal, hogy a családi összetartás és a saját boldogságom között kell választanom. Az anyósom beköltözése mindent megváltoztatott: a házunk, a házasságom, sőt, még önmagam is idegenné vált számomra. Vajon meddig lehet elviselni, ha valaki minden lélegzetvételünket figyeli, és mikor jön el az a pont, amikor ki kell mondani: elég?