Evelin csendben ült gyermekkori otthonának nyikorgó fa lépcsőin, amely most már mások tulajdona, és csak távoli emlék. Az egykor élettel teli kert elvadult, akárcsak a jövőjét beárnyékoló bizonytalanság. Hogyan jutott el idáig az élet? Evelin mindig is az erő és a kedvesség oszlopa volt, aki rendíthetetlen szeretettel nevelte lányát, Lilit. Mégis, Lili váratlan kihívásai vezették Evelint ebbe a sebezhető pillanatba.