Magyarország szívében, a budapesti külvárosban, Mihály rajong előző kapcsolatából származó fia, Ádám iránt, míg lánya, Lili, akit jelenlegi feleségével, Sárával nevel, láthatatlannak érzi magát. Hiába próbálja Sára helyrehozni a családi dinamikát, Mihály kivételezése csak mélyíti a szakadékot, érzelmi sebeket hagyva maga után, amelyek talán soha nem gyógyulnak be.
Egy festői külvárosi környéken, Péter és felesége, Anna látszólag mindent elértek. Két okos gyermekükkel és virágzó kertészeti vállalkozásukkal az élet tökéletesnek tűnt. Azonban a felszín alatt Péter kapcsolata anyósával, Máriával egyre romlott, ami elkerülhetetlen törésponthoz vezetett.
Az esküvő után Anna és férje, Péter, beköltöztek álmaik otthonába. Öt éven át élvezték a kényelmes külvárosi életet két kisgyermekükkel. Azonban minden megváltozott, amikor Péter testvére és családja beköltözött, és békés otthonuk zsúfolt káosszá vált.
Túlterhelt vagyok, és szükségem van valakire, aki meghallgat. A párommal mindketten 28 évesek vagyunk, és bár közös életet építettünk, nehezen találom meg az egyensúlyt.
Minden látogatás az anyósoméknál egy házimunka maratonná alakul, ami kimerültté és frusztrálttá tesz. Békés hétvégékre vágyom, de ehelyett egy feladatokkal teli hálóban találom magam, amit az anyósomék diktálnak. Ez egy könyörtelen körforgás, amitől rettegek, mégis tehetetlennek érzem magam, hogy kitörjek belőle.
Egy szívhez szóló utazás a családi kötelezettségek és a személyes törekvések egyensúlyának kereséséről, amely során kiderül, hogy a hit és az ima néha nem elegendő.
Egy megható történet, amely egy anya gyakran figyelmen kívül hagyott áldozatait tárja fel, aki arra törekszik, hogy szeretetteljes környezetet teremtsen gyermekeinek. Erőfeszítései ellenére az élet kemény valósága néha elhomályosítja szándékait.
Két évvel ezelőtt a férjemmel egy meglehetősen impulzív döntést hoztunk, amit most mélyen megbántunk. Minden akkor kezdődött, amikor a férjem előléptetést kapott, és én, a megérzéseimre hallgatva, javasoltam, hogy vegyünk fel jelzáloghitelt. Hosszú ideje, még a két gyermekünk születése előtt is, akik közül a legidősebb most töltötte be a 15. életévét, bérelt lakásban éltünk. Most pedig küzdünk ennek a döntésnek a következményeivel.
