Mindig hittem a barátság szentségében, és abban, hogy segíteni kell a szeretteinken. Amikor Zsófi és Gábor megkértek, hogy adjam ki nekik a lakásomat, gondolkodás nélkül igent mondtam. Most, ahogy a lepusztult falakat nézem, azon tűnődöm, vajon valaha képes leszek-e újra úgy bízni valakiben, mint akkor.