Hatvanhárom éves vagyok, Ilona, és Budapesten élek. Amikor megengedtem a fiamnak, Gábornak és a menyemnek, Katának, hogy beköltözzenek a kétszobás lakásomba, nem gondoltam volna, hogy ezzel egy lavinát indítok el. A döntésem családi konfliktusokat, magányt és fájdalmas kérdéseket hozott az életembe, amelyekre máig keresem a választ.
Hat év után visszaköltöztem anyámhoz a válásom után, kislányommal együtt. Anyám mániákusan gyűjtöget mindent, a lakás tele van felesleges tárgyakkal, de ő nem hajlandó semmitől megválni. A mindennapi konfliktusaink és a zsúfoltság közepette próbálom megtalálni a kiutat, miközben a lányom boldogsága a tét.
Egy éjszaka közepén, könnyek között döntöttem el, hogy megkérem a fiamat és a menyemet, költözzenek el tőlem. Azóta minden nap azon rágódom, vajon helyesen cselekedtem-e, amikor végre magamat helyeztem előtérbe. Ez a történet az anyai szeretet, önfeláldozás és önvédelem fájdalmas határáról szól.
Kezdetben Anna és a férje, Péter költöztek hozzánk. Egy tágas és gyönyörű három hálószobás házunk volt, amely bőven elég helyet biztosított mindannyiunk számára.
