Egyetlen pillanat alatt omlott össze az életem, amikor a rendőrök tévesen rám törtek, és ártatlanul elhurcoltak. Három évet töltöttem egy pszichiátrián, ahol senki sem hitt nekem, és minden nap harcolnom kellett az igazságomért. Most, hogy végre szabad vagyok, csak azt kérdezem: vajon valaha visszakapom-e azt, amit elvettek tőlem?
A nevem Katalin, és sosem gondoltam volna, hogy egy kisfiú tekintete örökre megváltoztatja az életem. Amikor ápolónőként úgy döntöttem, hogy vesét adományozok a súlyosan beteg Marcinak, nem sejtettem, milyen mély sebeket és új reményeket hagy majd bennem ez a döntés. Ez a történet a bátorságról, fájdalomról, reményről és azokról a kérdésekről szól, amelyek akkor is velünk maradnak, amikor a kórházi folyosók fényei már kialudtak.
Egy drámai történet arról, hogyan döntöttem úgy, hogy vesedonor leszek egy idegen kisfiúnak a budapesti kórházban. A családommal és önmagammal vívott harcok, a félelem, a remény és a szeretet mind részei voltak ennek az útnak. Vajon helyesen cselekedtem, amikor mindent kockára tettem egy gyermek életéért?
