A nevem Mária, de harmincöt évig Mártont játszottam, hogy felneveljem a lányomat, Lilit, egy budapesti panelházban. Az életemet félelem, önfeláldozás és feltétel nélküli anyai szeretet határozta meg, miközben minden nap küzdöttem azzal, aki vagyok, és akinek a világ előtt mutatnom kellett magam. Most, amikor öregszem, elgondolkodom: vajon túl nagy árat fizettem ezért az áldozatért?