Egy forró nyári napon apám, a falu leggazdagabb embere, a Hortobágy közepén hagyott minket, négy beteg testvért. A puszta végtelenje és a tűző nap kegyetlenül nehezedett ránk, miközben apám hideg tekintettel fordított hátat nekünk. Csak egy fehér ló figyelt minket a távolból, és végül ő lett a reményünk utolsó szikrája.