Tizenkét évesen szüleim, Mihály és Rebeka, viharos válása után az életem megváltozott. Húsz évvel később megbocsátottam apámnak, Mihálynak, ami mélyen felzaklatta anyámat, Rebekát, és feszültséget okozott a kapcsolatunkban. A történet az érzelmi küzdelemről és a családi konfliktusokkal való szembenézésről szól.
Egy váratlan árulás után, amelyet a legközelebbi barátom követett el, mély kétségbeesésbe zuhantam. Egy pap bölcs tanácsai segítettek újra megtalálni az utamat, és megérteni, hogy a megbocsátás nem mindig a másiknak szól, hanem önmagunknak. Ez a történet az érzelmi viharokról és a belső béke kereséséről szól.
Hónapokon át a családom és Márk családja is arra ösztönzött, hogy nézzek el az árulása felett a közös jövőnk érdekében. Úgy hitték, hogy a megbocsátás elengedhetetlen a családunk egységének megőrzéséhez. Az idő múlásával azonban nemcsak Márk hűségét kezdtem megkérdőjelezni, hanem a kapcsolatunk lényegét is. Ez az én történetem, Emília, ahogy küzdöttem a családi nyomással, Márk árulásával és azzal a kemény igazsággal, hogy vannak sebek, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy begyógyuljanak. Ez egy önfelfedezés, elfogadás és a fájdalmas döntés útja, hogy elengedjem, még akkor is, ha ez bizonytalan jövővel jár.
Azt hittem, megtaláltam a lelki társam, valakit, aki úgy ért meg, mint senki más. Meglepő módon ez az új szerelem nem térített le a karrierem útjáról; inkább fokozta az ambícióimat és a hajtóerőmet.
