Ivett vagyok, és ez annak a nyárnak a története, amikor végre kiálltam magamért. A Balatonhoz menekültem férjemmel, Dénes-sel, hogy békét találjak, de a családi feszültségek, határsértések és veszekedések csak fokozódtak. Csak akkor találtam vissza önmagamhoz, amikor először mertem kimondani: elég.
Egy forró nyári napon, amikor mindenki a Balatonra vágyott, én Szeged felé tartottam, hogy a férjem anyjánál töltsem a szabadságot. A családi feszültségek, a kimondatlan sérelmek és a múlt árnyai mind velünk utaztak. Vajon képes vagyok-e átlépni a saját árnyékomat, és megtalálni a békét ott, ahol eddig csak falakat láttam?
Egy forró júliusi délutánon, miközben a Balaton partján ültem, rájöttem, hogy az életem már nem az enyém. A férjem, Gábor és én vidékre menekültünk a budapesti nyüzsgés elől, de a családi elvárások, váratlan látogatók és a saját megfelelési kényszerem lassan felemésztettek. Csak akkor találtam vissza önmagamhoz, amikor végre megtanultam nemet mondani.
