Egy hűvös őszi reggelen kezdődött minden, amikor a szomszédom, Sára, könnyes szemmel búcsúzott az édesanyjától, Marika nénitől, mielőtt Angliába költözött volna dolgozni. Én, mint frissen nyugdíjba vonult tanár, vállaltam, hogy segítek Marika néninek a mindennapokban. Nem is sejtettem, hogy ez a döntés mennyi örömet, fájdalmat és új értelmet hoz majd az életembe.
Életem során mindent megtettem a lányomért, de most, hogy nyugdíjasként már nem tudom anyagilag támogatni, kizárt az életéből és az unokáméból is. Fájdalmas felismerés, hogy talán csak addig voltam fontos, amíg pénzt adhattam. Vajon hol rontottam el, és hogyan lehetne ezt helyrehozni?
A történetemet azzal kezdem, hogy a lányom szemrehányó szavai a lelkembe vágtak: „Anyu, te nyaralsz, miközben mi az adósságban fuldoklunk!” A nyugdíjas éveimre készültem, de a családi konfliktusok és a generációs különbségek mindent felborítottak. Vajon lehet-e önző az ember, ha végre magára gondolna, vagy örökre az anyai szerep rabja maradok?
Hatvanöt évesen, nyugdíjasként próbáltam új értelmet találni az életemben, de a magány és az unalom lassan felemésztett. Férjem, Ádám, egy különleges ajándékkal próbálta visszahozni a régi boldogságot, de a meglepetés végül mindkettőnket mélyen megrázott. Vajon elég lehet egy gesztus ahhoz, hogy megmentsen egy házasságot, vagy néha már túl késő?
Nyugdíjba vonulásom után hat évvel szembesültem azzal, hogy anyaként milyen kihívásokkal kell szembenéznem, amikor édesanyám minden nyáron elutazik. A családi élet káosza és a mindennapi problémák közepette próbálom megtalálni a helyemet és megőrizni a családi harmóniát. Ez a történet a küzdelemről, kitartásról és az anyaság váratlan kihívásairól szól.
Miután nyugdíjba vonultunk, férjemmel vidéki házat vásároltunk, ahol gyönyörű kertet alakítottunk ki unokáink számára. Azonban menyem reakciója mindent megváltoztatott, és családi konfliktushoz vezetett. Vajon hogyan lehet helyrehozni a kapcsolatot és megérteni egymást?
Nyugdíjba vonulásom után több szabadidőm lett, mint amivel tudtam volna mit kezdeni. Szomszédom, Anna, nemrég költözött Budapestre egy új munkalehetőség miatt, hátrahagyva idős édesapját, Kovács urat, aki társaságra és támogatásra szorult. Ami egyszerű kedvességnek indult, az egy összetett és érzelmes utazássá vált, feltárva az öregedés kihívásait és azt, hogy egy ember mit tehet.
