A lányom válása után visszaköltözött hozzám az unokámmal. Először segíteni akartam, de egyre inkább úgy éreztem, csak kihasználnak. Most már nem tudom, hol húzódik a határ az anyai szeretet és az önfeláldozás között.
A nevem Ilona, és úgy érzem, idegenné váltam a saját családomban. Az unokám, Marci, most kezdte az óvodát, miközben én nyugdíjasként még mindig dolgozom, hogy segítsek a családnak. A fiam, Gábor, és köztem egyre nagyobb a távolság, amit képtelen vagyok áthidalni.
Egy nap alatt omlott össze minden, amit évtizedekig építettünk. A lányaim azt akarják, hogy osszuk ketté a házunkat, hogy ők is beköltözhessenek a családjaikkal. Most, amikor végre pihenhetnénk, újabb harc vár ránk – de vajon meddig bírjuk még?
