Hatvanéves vagyok, nyugdíjas tanár, és most először életemben érzem magam teljesen kiszolgáltatottnak. Egyetlen menedékem, a tóparti kis faházam elvesztése után elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, és szembeszállok azzal, aki mindezt okozta. Vajon meddig mehet el egy ember, ha mindent elveszít, ami fontos neki?